Lassan kezd beállni a napirendünk, a reggeli sírások el-el maradoznak (a kiscicáknak hála, remek figyelemelterelők), lerövidültek és ennek annyira örülök! Már otthon sincs az, hogy mondok valamit, Tündérbogyó az ellenkezőjét teszi, már nem lázad, szépen szót fogad. Igyekszem délután minél többet vele foglalkozni, de nem is mindig igényli,engedi, hogy megfőzzek, mosogassak, stb. A kert nagyon szép, a konyhakert gaztalan, sokkal jobban alakulnak a dolgok, mint remélem. Az énidőmet is visszacsempésztem a napba, fél vagy háromnegyed ötkor kelek és fél hétig megyek a kertbe töltődni és valahogy még délután sem vagyok fáradt. Ma megpróbáltam, hogy a benti dolgokkal foglalkozom hajnalban, de az nem ad ilyen töltést, pedig a házra ráférne egy kis pakolás, takarítás, de majd az is adja magát.
