Ilyen még nem volt amióta itt lakunk, hogy van május rózsa nélkül, de végre megmutatták magukat, persze a tavalyi magasságot egyik sem hozta, mert idén iszonyatosan visszametszettem őket. A virágtenger is elmarad nagy bánatomra, a tuja mellett lévő halvány narancssárgát meg Apával közös erővel kinyírtunk, mert átköltöztettünk és ebből a színből csak ez az egy volt, vérzik is érte a szívem rendesen. A másik tő amit ki kellett venni a rengeteg vadrózsa miatt épp kezd magához térni, úgyhogy pont az ágyás közepén van egy hatalmas lyuk. Már szövögetem kis terveimet, hogy ősszel hogyan fogom feldobni a környezetüket rengeteg palástfűvel, macskamentával, lila és fehér ligeti zsályával és sok-sok szarkalábbal, hogy jövőre ne legyen ennyire foghíjas.
