Nem gondoltam volna, hogy őszig kell várni erre a fontos dologra, de végre majdnem kész és nagyon örülök neki. Igaz, hogy már közel sem vagyunk annyit kint Tündérbogyóval -igazából úgy kell kiimádkozni az udvarra, de attól még nagyon jó, hogy van korlátunk, már nem kell attól paráznom, hogy gondol egyet, felpattan a motorra és nekiindul.. ugyanis az udvaron a teraszunkon van csak beton amin lehet száguldozni. Igazából ez volt a legfőbb indok. Egyébként még imádott nekifutásból a karomba is ugrani amit nem bírt abbahagyni és szerencse, hogy mással nem próbálta, mert nem biztos, hogy kapcsol akár Édesanyám, akár Apa, hogy a gyerek azért rohan fel a lépcsőn, majd az ember irányába, mert a nyakába akar ugrani...
