Ötödik hét

Ne gondold, hogy az előző bejegyzések elnagyoltak, csak nem nagyon tudtam még az alábbi pár szón kívül hozzáfűzni oldalakon keresztül: csiszoltunk, szívtunk, anyáztunk, csikszoltunk, szívtunk anyáztunk, csiszoltunk, ettünk, csiszoltunk, szívtunk anyáztunk, néha kimentünk az udvarra, mert már nem kaptunk levegőt. ÉÉS egyébként is az agyam elég sok negatív emléket kitörölt. ÉÉS kár, hogy Endi Vajna nem rendez zombi filmeket, mert mi tuti befutók lettünk volna a főszerepre és szerintem az aranyra is simán jelöltek volna az élethű alakításunk miatt. Hát ezért sem tudok mindent visszaidézni az utolsó pillanatig. De ez a hét sorsdöntő volt, mert már éreztük, hogy nagyon közel van, hogy mi visszaköltözzünk.

Tovább...