Pofám leszakad

Mrs. Flex a minap kijött kommandózni amikor én éppen a füvet nyírtam és amikor megállítottam a fűnyírót -amit ő látott is-  akkor megkérdezte tőlem, hogy én nyírom a füvet? (Nem látszik?), majd panaszkodott, hogy annyira nagy hangzavar volt a nappaliban, hogy nem hallotta a tévét és kijött megnézni, hogy mégis mi lehet ez? Megőrülök. Ha minden alkalommal megkérdezném a férjét, hogy te zajongsz? akkor csak abból állna a napom, hogy a kerítéshez rohangálok. Mondjuk mostanában nagyon csend van amit élvezek is, köszönöm és értékelem! A történethez hozzátartozik, hogy egy kb 30 éves fűnyírónk van ami alap esetben a környék leghalkabb fűvágó eszköze, de elkaphattam valami kavicsot a pengével és olyan volt utána, mintha betonkeverővel nyírtam volna a füvet, de ez ilyen, másfél hetente tán el lehet hallgatni ahogy hangoskodok egy kicsit.

A vasárnapi boltbezárás helyett....

.... én inkább a vasárnapi flexelést szüntettem volna be... Szíve joga mindenkinek eldönteni, hogy vasárnap a gyerekét bevásárolni viszi vagy állatkertbe, vagy csak lazán otthon piknikeznek egyet a füvön...Mi 2 hete vasárnap a pikniket választottuk, de nagyon nem hallottuk, hogy mit mond a másik, mert 2 oldalról hallgathattuk annak a retkes flexnek az üvöltését. Javasolnám, hogy úgy  büntessék a vasárnapi géppel hangoskodókat mint a petárdásokat. A nyugdíjas hangoskodók alapból dupla béret fizetnének, súlyos visszaesőknek pedig leszállítanék egy nagy kalitkát, abba bepakolnám az összes elektoros és benzinmotoros szerszámát és bezárnám az udvara közepén, hogy nézni tudja, de használni nem.

Tovább...

Nagyon rendes kutyánk van + megint a szomszéd

Töpike 7 éves keverék kutyus, édesanyja a szomszédban élő skót juhászkutya Lessie (roppant fantáziadúsak a gazdik). Édesapja kiléte nem tisztázott. Azért lett Töpörtyű, mert kiskorában úgy nézett ki mint egy jól kisütött töpörtyű. Nagyon nyugodt, hálás jószág aki még a lepkefingtól is fél. Amikor vihar készül azt mi már fél nappal előre tudjuk, ilyenkor szoktuk azt mantrázni, hogy Töpike be van tojva, mert fingott egy lepke. Tündérbogyót óvja, félti, nagyon komoly badigárdal néz szembe az aki nem jó szándékkal közelítene hozzá.

Tovább...

Szomszédok...

kellett őket emlegetni.....

Nagy puffogások közepette fejtegettem le az utcafronton a mentáról azt a mocskos folyófüvet, a loncot meg próbáltam rábírni, hogy a kerítésen és ne a földön fusson már. Boltos néni  kopisbútolós kisfiával áruért volt és akkor érkeztek meg amikor én még kint voltam az utcán. Bepakolták az üzletbe az árut, majd mielőtt beállt volna az udvarra a srác gondolta, hogy beszélgetést kezdeményez:

Tovább...

... na itt a kert....

A nyugati oldalon (utcafronton) már nyílnak a tulipánok.

A fényképes dokumentáció nem az erősségem, na. Azért nem írtam ilyen sokáig, mert gané voltam elővenni a fényképezőgépet és kicsattogni a kertbe kattintgatni. Nem mintha bent jobban menne. Lehet ez azért is van, mert eléggé szégyenletesen néz ki a kert még mindig.

Tovább...

A soha véget nem érő glettelés

Nagyon boldogok voltunk, hogy végre itthon aludhattunk. Apa akkori munkahelyén december végétől január közepéig leállás volt - ez így szokás náluk. Ő itthon volt 17-től, ezért is tudtuk roham tempóban haladni.
24-én(Szenteste)  kettőig dolgoztam volna, de ráhúztunk még vagy 1 órát, mert fél háromkor még állt a sor 2 kasszánál.
Természetesen azok tobzódtak még ilyenkor is a boltban akik a lakótelepen laktak és aznap már 3x voltak vásárolni. Sajnos bele sem gondolnak az emberek, hogy annak a nyomorult dolgozónak még haza is kell menni, no meg ennivalót sem árt csinálni. Próbáltam már őket egy kicsit befolyásolni, többször javasoltam már nekik a bevásárló lista átgondolt összeírását, majd a boltban történő alkalmazását,de ezek szerint hiába....

Tovább...