A soha véget nem érő glettelés

Nagyon boldogok voltunk, hogy végre itthon aludhattunk. Apa akkori munkahelyén december végétől január közepéig leállás volt - ez így szokás náluk. Ő itthon volt 17-től, ezért is tudtuk roham tempóban haladni.
24-én(Szenteste)  kettőig dolgoztam volna, de ráhúztunk még vagy 1 órát, mert fél háromkor még állt a sor 2 kasszánál.
Természetesen azok tobzódtak még ilyenkor is a boltban akik a lakótelepen laktak és aznap már 3x voltak vásárolni. Sajnos bele sem gondolnak az emberek, hogy annak a nyomorult dolgozónak még haza is kell menni, no meg ennivalót sem árt csinálni. Próbáltam már őket egy kicsit befolyásolni, többször javasoltam már nekik a bevásárló lista átgondolt összeírását, majd a boltban történő alkalmazását,de ezek szerint hiába....


Amire délután 5-re hazaértem addigra Apa meglepivel várt!! Úgy volt, hogy nem lesz karácsonyfánk, de amikor elment vásárolni a boltban lévő utolsó fát 1000Ft-ért megvette és amire hazaértem beállította a hálóba. Az összes díszünk elégett, 1 db izzósorunk volt amit ünnepélyes keretek között el is helyeztünk a fán.
Azért nem a nappaliba raktuk, mert nem akartuk a festékes vödrök közé bebiggyeszteni, mert egy fenyőfa a lakásban akkor is karácsonyfa, ha nincs rajta dísz és méltó helyet érdemel, ha már az életét adta a mi örömünkért.
A háló egyébként is ingerszegény volt.

A fa díszítése után mentünk főzni, közben pezsiztünk. A második pohár után betoppant az egyik legkedvesebb szomszédunk enyhén illuminált állapotban, lekucorodott a konyha egyik sarkába, majd társaságában folytattuk tovább a konyhai munkálatokat. Amikor kész voltunk akkor ment haza.
Természetesen 25-26-án nem nagyon akartunk itthonról elmenni, csak senkit nem szerettünk volna megbántani, így 2 napig családjáratban voltunk. Jó lett volna egy kicsit szusszannom nekem is, mivel október 18-tól idáig elég feszített volt a tempó, de hát nehéz is a munkásélet.


Szóval soha véget nem érő glettelés:
Mivel Apa szabin volt ezért elkezdett menyót glettelni a fürdőben és a háztartásiban, aztán a nappaliban a vésések nyomát és az általam kreált majdnemlyukat. Elfelejtettem neki mondani (talán mert számomra természetes), hogy olyan helyen kezdje ahol kevésbé látványos gyakorlatszerzés végett - pl. háztartási, persze, hogy  a fürdőben kezdte a leglátványosabb helyen. Nem annyira gáz, de amire a háztartásiba ért azt már annyira jól megcsinálta, hogy alig kellett csiszolni.
Apa glettelt karácsonytól szilveszterig, aztán annyira belelovalta magát, hogy vett még csemperagasztót, mert szerinte kevés a fürdőben annak a rétegnek a vastagsága amit előzőleg rákentek. Szerintem még sok is volt, de Apa az a nem bízzuk a szélre típus, így nem csináltam ügyet belőle, Ő így szereti.

A soha véget nem érő glettelést természetesen követte a soha véget nem érő festés is.