Történetünk folytatódik

Sokat totóztunk, hogy a kormot miként tüntessük el a falakról. Több variáció felmerült: lemosás, csiszolás, méregdrága anyag felkenése ami állítólag megköti a kormot. Nem volt túl szimpi a lemosás, féltünk a rengeteg víz tetejére még jobban eláztatjuk a falat mert csak október végéről van szó, se a méregdrága cucc, elvégre csak ottmarad az a fránya korom. Csak a kis kályhával tudtunk fűteni, mert okozónak a gázkazán is meg volt jelölve, így meleget se nagyon tudtunk csinálni, hogy száradjanak a falak. Tehát maradt a csiszolás. Elég kemény meló volt. 

A hálószobánk akkor hirtelennarancssárga volt nagyon minőségi festékből amit nem igazán lehetett csiszolni, ezért spaklival le kellett tolni az előző festésig (hengermintás fal). Szívtunk rendesen.

Egyik hétvégén éppen kezdtünk neki a melónak amikor betoppant hozzánk kb. 10 kedves ismerős a Fejér Szövetségtől akikkel egyből nekiestünk a falaknak.  Édesapám bográcsban főzött, nagymamám sütit sütött, nehogy éhen halljunk a nagy meló közepette.

 A háló nagy részét ledúrtuk, a nappalit szinte teljesen lecsiszolták. A konyhának én estem neki, na az volt a következő nagy szívás, ugyanis a jómunkásemberek akik 2007-ben csinálták a ház bővítését a betonréteget "elfelejtették" bevakolni, ezáltal nem mondhatnám, hogy sima volt a felület amit csiszolnom kellett. Úgy lehet elképzelni, mintha "beépített" fűrészporos tapétát kellett volna simára csiszolnom. Lehetetlennek tűnt, de aztán csak összehoztam. Volt pár szép összefüggő mondat ami néha elhagyta a számat és nem volt benne egy kedves jelző sem -pl.szitokszó meg! Anyáddal együtt!! Egyet kettőt belevertem a falba, jól megtapostam a csiszolópapírt, majd nyomtam tovább.  Ilyenkor mindig a Csapd le csacsi jutott eszembe, mikoris:

asszony: Hányok ettől a háztól érted!! Hányok!!

ura: Akkor hányjál! Oszt szólj anyádnak is és hányjatok együtt!!

A képek (melyeken nem szerepelünk, pedig ott voltunk!):

Háttérben egy kazak zászló, amit Apa kapott ajándékba.

Az egyik hatalmas diófánk egyike, rajta egy kézzel (Galántai Gábor műve) festett magyar lobogó, tőle balra az egyik jómunkásember pihenő pozícióban.

Az ember, aki nem az aminek látszik

Guberálás a majdnem szemétben. A hátsó kupac még mindig itt éktelenkedik, már nagyon utálom. (A tujáig tart a kertünk. Régen a fehér kerítéses rész is a miénk volt, csak Apa anyukája eladta és most egy ló a haszonélvező rajta.)

4 db beltéri ajtónk csiszolás alatt. Sajnos még mindig ebben a félkész csiszolt állapotában vannak szegénykék! De majd egyszer feltörünk, mint a talajvíz és hirtelen felindulásból elkövetett festékvásárlás után le lesznek festve.

Még van pár képem, hamarosan folyt. köv., de most megyek hammát gyártani.....