2014. január 22., szerda

Második, harmadik hétvége a tűzeset után

2. hétvége

A Fejér SZövetség segítségével a falak nagy részét elintéztük. Ezen a hétvégén is volt segítségünk, egy barátunk jött el és édesanyám, hogy folytassuk a csiszolást.
Kedves barátunk egyébként már 2x!!!! megjárta Kazahsztánt lóval. Egyszer oda, egyszer vissza 2 barátjával. Nagyon jólelkű, rendkívül kedves és tudatos ember. Sajnos a neje ezt nem nagyon értékelte.....
Szóval egész hétvégén csak csiszoltunk, csiszoltunk, csiszoltunk.
Gyönyörűen festettünk, mindenünk fehér volt, a szempilláink és szemöldökeink voltak a legviccesebbek..



3. hétvége

 A héten közben a szakik kinyomozták (nem volt nehéz), hogy a ház villanyvezetékei nagyon gázul vannak bekötve, úgyhogy az egészet át kell húzni.
2004-ben lett a konyha hozzáépítve, akkor volt történt a fűtés  korszerűsítése, a szobák laminálása, a fa nyílászárók is akkor kerületek be a nappaliba. A háló és a vendég/játszó/dolgozó szoba sajnos kimaradt, ott még mindig a régi 3 szárnyú ablakok vannak amik igen jó szellőzési tulajdonságokkal bírnak (magyarul: amikor fúj a szél lebeg a függöny.)
Szóval, a régi vezetékhez csak úgy hozzákötötték az új vezetékeket a konyha bővítésekor, ami alapjáraton tűzveszélyes.
Marhára örültünk, amikor kiderült, hogy az egész házat újra kell húzni, tovább csinálni  a porolást, mert természetesen vésni is kellett.
A legnagyobb összeg  a kényszerfelújításunkban a villamoshálózat korszerűsítése lett, ami egy nagyon nem várt plusz költség volt.

Szombat: úgy volt, hogy egy komplett csapat jön, de sajnos idefele jövet lemorzsolódott a banda és amire ideértek a létszám 1 főre apadt, de az nekünk (vagyis Apának -mert én dolgoztam) nagy segítsége volt, ugyanis megszüntették a fürdőszobában az iszapfürdőt és a padlásról is letolták a maradék ganét.

Ezek a képek vasárnap készültek, szóval ahhoz képest, hogy mindketten dolgoztunk a melóhelyen elég jól haladtunk. Az összes régi vezeték át lett húzva amihez persze egy csomót kellett vési, csatornázni és még a vakolás is belefért a napba. Még jó, hogy nem trendi magtárban, régi malomban esetleg hodályban lakunk :-)








Nagy öröm volt nézni, ahogy  a nagy kétségbeesés után  a házunk elkezdi magát építeni lelkes családtagok, barátok, szomszédok segítségével.

Még most is megkönnyezem rajta, hogy nélkülük ma nem ülnék itt a kanapén, mert még mindig valahol csövelnénk, mivel a sztárgázsiból amivel rendelkezünk mostanában nem lehet házat felújítani, mivel még a fenntartása is komoly erőfeszítés.

2 megjegyzés:

  1. Pfú, a csiszolásról nekem is mély emlékeim vannak :) persze nekünk szerencsére nem ilyen okból kellett csiszolni napokig. Tényleg jól haladtatok - bár persze gondolom hajtott Titeket az emlékek eltüntetésének vágya is :( De mindenképp nagy gratuláció a kitartásért!

    VálaszTörlés
  2. Jajj, ne is mond! A napokban fejeztem be a blogod visszaolvasását, annyira el voltam havazva. Jót rötyögtem amikor ott tartottam (nem tudok kommentelni, mert az ágyban szoktam olvasgatni táblagépen és nagyon gagyi a rendszere - ajándékba, kaptuk MO-n nem is forgalmazzák- és sokszor még bejelentkezni sem tudok :-(

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...