Amikor megláttam nem hittem a szememnek. Apa nézett bután ahogy álltam a szoba közepán kezemben a folyófűvel és meg merte kérdezni, hogy ennyire hiányzott a folyófű, hogy hoztam be belőle a vázába?????? Jót röhögtünk...
Előzmények: A kertben iszonyat sokat küzdöttünk és még fogunk is vele, mivel közel 7 évig nem volt veteményes volt ideje terjeszkedni a többi gazzal egyetemben. A tarack volt a második befutó, megszámolni nem lehet, hogy a szomszéd csacsinak hány talicskával vittünk át. Semmi vegyszert nem akartunk bevetni, ezért maradt a gazolás, anyázás, gazolás, anyázás, gazolás.....
Nagyon szivatós, iszonyat mélyen van a gyökere, ráadásul telepes (asszem így híjják) késsel lehet kibányászni a földből. A kedvencem az amikor a rózsára fut fel, de már rutinosan le tudom szedni úgy, hogy nem szurkál össze a rózsa.
Szóval roppant boldog voltam amikor megláttam a hálószobában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése