2014. január 27., hétfő

A soha véget nem érő festés időutazással egybekötve

Újév alkalmából Apa nekilátott a glettelés csiszolásának.
Ezt nem hiszem el, újra kezdődik.Brrrrrrrrr A konyhát és a 2 szobát lefóliáztuk, de amire a végére ért addigra csak került egy vékony réteg por mindenre. Mondtam én, hogy soha véget nem érő.....
Aztán Apa nekikezdett a soha véget nem érő festésnek...
A nappali fala elnyelt 4 db 16 literes mészfestéket. A fürdő is végre fehér lett a falak itt is meszet kaptak a menyó diszperzitet.


Kicsit lelassultak az események, nyugi volt, nem siettünk semmivel sehova.
Az Önkormányzattól szóltak, hogy hozzuk el a könyveinket, mert lassan tavaszodik és kell nekik a helyiség rendezvényekhez.
240 méternyi könyvünk volt, szóval elvoltam egy ideig amire mindet áttörölgettem, egyébként úgy férnek el, hogy a felső polc kivételével duplán vannak rakva a könyvek és 3 Ikeás szatyrot teletömtünk  kiracizott könyvekkel.
Korom szempontjából egyedül a  3 részes randa ülőgarnitúránktól tartottam , jobban mondva attól, hogy hogyan fogom szagmentessé tenni. Titkon reméltem, hogy saaajnos meg kell váljunk tőle, de úgy voltam vele, hogy adok neki még egy esélyt.
Rengeteg helyet foglaló randakék műbőr utánzat ami a kormon kívül áldozatul esett már kutyának, macskának, traktornak. Nincs egy ép porcikája, ahol nem a macska élezte  a körmét, ott az ide oda hurcibálás látszik rajta. Az önkormányzat TZ4K-jának az emelvénye szakította ki pont olyan helyen amit nem olyan egyszerű eltakarni.. Szerencsém volt, mert elég erős volt az anyaga ahhoz, hogy össze tudjam varrni.

Amire a tulipánok nyíltak addigra berendeztünk a nappalit, fürdőt, mind2 szobát, konyhát.

2012 tavaszán így néztünk ki:

Apa : "Vidéki harmónia: Táltosdob a falon, fali szőttes, az ablakon túl a nagyapám diófái, az asztalon a nagymamám tulipánjai és kedvesem nagymamájának terítője."  Kiegészítés: a kék kockás párnák nagypapám ingeiből varrtam.



A falon lévő képet én festettem, a kék párnácskát még  a mamám csinálta nekem, az egyik ovis párnahuzatom. Ezzel alszom még mindig, fotózáskor elfelejtettem levenni.

A tükörrel szemben 2 polc ,+ a WC fölött van felfúrva, ott tároljuk kosarakban a cuccainkat. Nem használunk milliónyi fajta kozmetikumot, ezért pont elég és túlzsúfolni sem szerettem volna  a fürdőt.

Koszfigyelemelterelő madárkák. Hirtelen ezt improvizáltam, viszont a kádnál lévő indát nagyon utálom. A WC-ben körbefut indaminta bordűr helyett. Amennyiben továbbra sem lesz pénzünk csempére, akkor a gyereknek festek egy nádast a kád köré, hogy legalább neki legyen jó.


Az asztalterítő szerintem piros, a fényképezőgép szerint rózsaszín.

A jobb felső sarokban még ott virít a vezetékes doboz tető nélkül.
Az egyedüli haszonélvező a portán.
A nappalink volt még ilyen is: minden párnahuzatot én csináltam, a terítő a mamámé.

Annyira belendültem, hogy még az állólámpát is becsomagoltam.  Természetesen azért van ilyenünk, mert ez a legolcsóbb az Ikeában és nagy szükség volt rá, így nem tudtuk tovább halogatni a beszerzést.


Amikor a  nagymama orgonái nyílnak.... 2013 tavasz - hogy röpül az idő


Ezzel a varrógép állvánnyal még lesznek terveim.... Szintén örökség. Apa mamája rengeteg ruhát varrt meg ezen a gépen.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...