2014. január 31., péntek

2014. január 27., hétfő

2014. - véglegesen vissza a jövőbe.

Ennyi képet tudtam a múltból előkotorni, a következőkben álmodozó bejegyzéseim fognak jönni, hogy hogyan szeretnénk befejezni  a otthonunkat. Tudom, hogy sosem lehet a végére jutni, mert az igények ha akarjuk ha nem, folyamatosan változnak ahogy bővül a  család.

A soha véget nem érő festés időutazással egybekötve

Újév alkalmából Apa nekilátott a glettelés csiszolásának.
Ezt nem hiszem el, újra kezdődik.Brrrrrrrrr A konyhát és a 2 szobát lefóliáztuk, de amire a végére ért addigra csak került egy vékony réteg por mindenre. Mondtam én, hogy soha véget nem érő.....
Aztán Apa nekikezdett a soha véget nem érő festésnek...
A nappali fala elnyelt 4 db 16 literes mészfestéket. A fürdő is végre fehér lett a falak itt is meszet kaptak a menyó diszperzitet.

2014. január 23., csütörtök

A soha véget nem érő glettelés

Nagyon boldogok voltunk, hogy végre itthon aludhattunk. Apa akkori munkahelyén december végétől január közepéig leállás volt - ez így szokás náluk. Ő itthon volt 17-től, ezért is tudtuk roham tempóban haladni.
24-én(Szenteste)  kettőig dolgoztam volna, de ráhúztunk még vagy 1 órát, mert fél háromkor még állt a sor 2 kasszánál.
Természetesen azok tobzódtak még ilyenkor is a boltban akik a lakótelepen laktak és aznap már 3x voltak vásárolni. Sajnos bele sem gondolnak az emberek, hogy annak a nyomorult dolgozónak még haza is kell menni, no meg ennivalót sem árt csinálni. Próbáltam már őket egy kicsit befolyásolni, többször javasoltam már nekik a bevásárló lista átgondolt összeírását, majd a boltban történő alkalmazását,de ezek szerint hiába....

Kilencedik hét

Dátum: 2011. december 19-21. A finisbe értünk!!!

Helyzetjelentés helyiségenként:

Hálószoba: kifestve, ablakok megpucolva, bútorok lemosva, laminált centinként felsúrolva. PIPA
Dolgozószoba: kifestve, ablakok megpucolva, bútorok lemosva, laminált centinként felsúrolva. PIPA
Konyha: kifestve, ablakok megpucolva, bútorok lemosva, járólap centinként felsúrolva. PIPA

Nyolcadik hét

A konyha kezdett valahogy kinézni, a hálóban közben Apa befejezte a glettelést, végre meleg volt mindenhol, így nem lehetett megálljt parancsolni a festést azon nyomban felturbóztuk.
Apával körbecsiszoltuk a hálót -ismét porolunk, hurrá!! már annyira hiányzott!!! - portalanítottunk és egy rétegben lefestettük.  A dolgozó/játszó/leendő gyerekszoba is megkapta első rétegét. A konyha kapott egy harmadik réteg festéket. A falakat én csináltam, a menyót Apa, nekem az már "túl magas" volt.
Leírva nagyon egyszerűnek hatnak ezek a folyamatok, de az életben embert próbáló meló.

Hatodik, hetedik hét

Egyik délután jött a jótékony gázszerelőnk, hozott magának egy ősrégi új cirkót hitelbe, amit majd egyszer elkezdünk nála törleszteni, sőt még a munkadíjat sem kérte el. Igen, vannak még jólelkű munkásemberek, csak tudni kell, hol kell keresni őket. Természetesen senkinek a bizalmával nem éltünk vissza. Zárójelben megjegyezném, a vízszerelő ismerős is hasonlóképpen járt el velünk szemben.

2014. január 22., szerda

Ígéret szép szó...

Ezt tényleg magunknak rajzoltam abszlút a teljesség igénye nélkül, ráadásul ceruzával, az ajtók nyílását sem pontosan csináltam, ezer meg egy hiba van rajta, kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a miénk! Újat a közeljövőben nem tervezek csinálni, de arra jó, hogy tudjátok, merre vagytok arccal. :-)

Ötödik hét


Ne gondold, hogy az előző bejegyzések elnagyoltak, csak nem nagyon tudtam még az alábbi pár szón kívül hozzáfűzni oldalakon keresztül: csiszoltunk, szívtunk, anyáztunk, csikszoltunk, szívtunk anyáztunk, csiszoltunk, ettünk, csiszoltunk, szívtunk anyáztunk, néha kimentünk az udvarra, mert már nem kaptunk levegőt. ÉÉS egyébként is az agyam elég sok negatív emléket kitörölt. ÉÉS kár, hogy Endi Vajna nem rendez zombi filmeket, mert mi tuti befutók lettünk volna a főszerepre és szerintem az aranyra is simán jelöltek volna az élethű alakításunk miatt. Hát ezért sem tudok mindent visszaidézni az utolsó pillanatig. De ez a hét sorsdöntő volt, mert már éreztük, hogy nagyon közel van, hogy mi visszaköltözzünk.

Negyedik hét

Apával bánatosan gubbasztottunk a használhatatlan hálószobánkban amikor meghallottuk, hogy valaki dudál.
Ismét a F. Szöv. egy tagja jött harmadmagával, mosdókagylóval  ÉS egy csomó gipszkartonnal.
A fürdőben a napfénytetőt meg kellett szüntetni és a háló menyóját kartonozni kellett.
A szomszéd fiú építésznek tanul, ezért jött ő is gyakorlatra.
Édesapám a héten hozta a sok sok szigetelőt és kéménytéglát (boltvezetőuncsitesó puhos férje a segédmunkásával horror összegért felépítette a kéményt, hogy legalább a kályhával tudjunk tüzelni, elvégre csak november volt ),tehát az időzítés nem is lehetett jobb.

Második, harmadik hétvége a tűzeset után

2. hétvége

A Fejér SZövetség segítségével a falak nagy részét elintéztük. Ezen a hétvégén is volt segítségünk, egy barátunk jött el és édesanyám, hogy folytassuk a csiszolást.
Kedves barátunk egyébként már 2x!!!! megjárta Kazahsztánt lóval. Egyszer oda, egyszer vissza 2 barátjával. Nagyon jólelkű, rendkívül kedves és tudatos ember. Sajnos a neje ezt nem nagyon értékelte.....
Szóval egész hétvégén csak csiszoltunk, csiszoltunk, csiszoltunk.
Gyönyörűen festettünk, mindenünk fehér volt, a szempilláink és szemöldökeink voltak a legviccesebbek..

2014. január 10., péntek

Pótmunka - Project: 2013 Karácsony



Elmaradt karácsonyi képek pótlása:Addig néz így ki ameddig beágyazok, de azért minden reggel megteszem :-) Tündérke imád az ágyon huncutkodni, úgy vetődik hátrafelé, mint egy delfin. Haláli, imádom! Sajna hirtelen felindulásból a padlón is kipróbálta azóta csak az ágyon csinálja a kis drága..A falon lévő terítő a mamámé volt, a háztüzet túlélte, de a mécsest már nem:-(  Beköltözésünk után tavasszal felrobbant rajta egy mécsestartó, a közepe kiégett a nappaliban lévő dohányzóasztallal egyetemben.) A többi anyagot a filcen kívül mázlista módon nyáron turiztam, a paplan persze címkés volt -azért mindent én sem vállalok be- a többit varrni kellett. A falon lévő szív kézzel készített, tavaly kaptuk édesanyámtól karácsonyra.

Történetünk folytatódik

Sokat totóztunk, hogy a kormot miként tüntessük el a falakról. Több variáció felmerült: lemosás, csiszolás, méregdrága anyag felkenése ami állítólag megköti a kormot. Nem volt túl szimpi a lemosás, féltünk a rengeteg víz tetejére még jobban eláztatjuk a falat mert csak október végéről van szó, se a méregdrága cucc, elvégre csak ottmarad az a fránya korom. Csak a kis kályhával tudtunk fűteni, mert okozónak a gázkazán is meg volt jelölve, így meleget se nagyon tudtunk csinálni, hogy száradjanak a falak. Tehát maradt a csiszolás. Elég kemény meló volt. 

2013 Karácsony

Valószínűleg ? ez lesz az utolsó bejegyzés a jelenből, mert szeretném a ház történetét végre felgöngyölíteni, nem hagy nyugodni, hogy félbehagytam.

A szülinap egy elő karácsony is volt. Jókat ettünk, jól elfáradtunk, majd kezdtük  előröl. Igazából már októberben elkezdem  a párnákat, díszeket csinálni, hogy készen legyek velük még a szülinap előtt, mert tudtam, hogy utána nem lesz rá idő.

Első szülinap :-)

December 10-én tartottunk kis Tündérkénk első szülinapját!

Nagy bulit csaptunk, olyan mindenki hoz valamiset.
Mindkét oldalról a közeli rokonok édesapám kivételével (lerobbant a lába - sajnos szó szerint, mert egy ér szétment benne, de Ő egy hős és nem megy orvoshoz???????) a közeli rokonok itt voltak.
12-13 körülre terveztük  az ünneplő tömegek nagy részét, mert akkorra a gyerek kialussza magát. Boltvezetőuncsitesó (aki azóta már 3x váltott munkahelyet, pasit stb) jött mentőspasival. gyerekkel segíteni és megérkezett az anyamamaöcsipapa delegáció is.

2013 Karácsony előtti állapotok


Általában már novemberben karácsonyi lázban égek, idén (ami már tavaly van) szó szerint erőszakot kellett magamon vennem, hogy az legyen. Gondolom azért, mert kiszakadtam a vásárlóközegből elég rendesen minden napunk a Tündérkénk és a nyühölődés teszi ki.

Inkább idegrohamot kaptam mindig, hogy nemsokára karácsony és nincs miből rendez ennivalónak valót és ajándékot venni még a saját gyerekünknek sem. Varrtam, festettem ezerrel október óta az itthon fellelhető készletből, minimális vásárlással (még jó, hogy annak idején ilyen sok mindent összesoppingoltam amikor még futotta rá), hogy legalább akinek tudok, annak ily módom örömet tudjak szerezni, de hát páromnak, apámnak no meg öcsémnek, nagyapámnak mégsem varrhatok szívecskés díszpárna huzatot!!!

Nem hogy jobb lenne a helyzetünk, egyre csak szarabb lesz. Elég rendesen összecsaptak  a hullámok a fejünk felett. Több bírósági perünk van már a párom bedőlt cégeiből (biztonságtechnikával foglalkozott nagyban, de a válsággal nem bírt megküzdeni a cég), a munkahelyén fizetés nélküli kényszerszabadságon van..... bevételnek maradt a hatalmas családi és gyed vagy gyes mittom én mit kapok + amit a család bír segíteni, hogy ne haljunk éhen. Október, november, december nálunk szülinap névnap dömping ráadásul, úgyhogy karácsonyra nagyon elegem is lett. Ajándékot nem vettünk (nekem nagyon fontos, hogy ajándékozzunk, mindig is az volt, úgy látszik nem növök föl - mindig is imádtam a szülinapozós, névnapozós összejöveteleket. Persze nem toronyórát láncostul, meg verszacsekartötőt meg porsét meg ilyeneket szoktunk ajándékozni, hanem az ajándék mindig hasznos és személyes szokott lenni. A női szakasszal nincs gond még most sem, mert azt magam is meg tudom csinálni, a  fiús résszel vannak problémák.
Az ajándék pénzünket is szépen feléltük, de legalább a hűtőt feltöltöttük, vettünk fát, a csekkek egy részét be tudtuk fizetni. Marha jó, hogy már ennek is örülni kell, hogy örömködve elmegyünk a postára sárgákkal lóvéval és kapunk helyette pici sárgát és fityiszt.......
Pont olyan érzése van az embernek hogy.....-láttam egy filmet, nagyon megfogott- arról szól, hogy a spanyolok megszállnak egy területet ahonnan kiszorítják az őslakosokat, gyilkolnak, rombolnak "civilizálnak" és társai, majd egy jólelkű spanyol megszánja őket és segít neki  a terület visszaszerzésében, a film végére meg annak örülnek a  bennszülöttek, hogy egy a spanyolok által kijelölt helyen élhetnek egy rezervátumban szabadon??????!!!!!!!! 
Helló!!!!! A spanyoloknak kéne a bennszülöttek által kijelölt helyen élni és térden csúszva megköszönni nekik, hogy beengedték őket a csodás világukba, nem a bennszülötteknek örülni a kedves spanyolnak és köszönetet mondani, hogy segített!!!!!!!!!!!
Sajnos velünk is ezt csinálják, csak sunyiban........ vagy csak inkább észre sem veszik az emberek vagy nem akarják.....

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...