Apával körbecsiszoltuk a hálót -ismét porolunk, hurrá!! már annyira hiányzott!!! - portalanítottunk és egy rétegben lefestettük. A dolgozó/játszó/leendő gyerekszoba is megkapta első rétegét. A konyha kapott egy harmadik réteg festéket. A falakat én csináltam, a menyót Apa, nekem az már "túl magas" volt.
Leírva nagyon egyszerűnek hatnak ezek a folyamatok, de az életben embert próbáló meló.
A fürdőt Apa másodmagával telibe kente csemperagasztóval, mert új csempére nem volt pénzünk -a régit mindenhonnan le kellett verni, konkrétan egy ovis ereje is elég lett volna hozzá, úgy felpúposodott- és a falat nem szerettük volna eláztatni zuhanyzás közben. Szomszéd gyakornokunk pedig csinált padlásfeljáró ajtót.
A következő 2 kép egyik erős elképzelésünk finoman szólva erőtlen és gyenge manifesztálódását szemlélteti.
 | |||
| Nem nehéz kitalálni, ilyet szerettünk (AKARTUNK) volna... | kép | forrása: Praktiker |
 |
| Khm, ez lett belőle. Néha |
Festés közben eléggé gátló tényező volt a sok bútor a szoba közepén a menyó festése rémálom volt. A hálóban Apa a szekrény tetején!!! feküdt és a közepét úgy tudta megcsiszolni, lefesteni. Nem csak emiatt voltak útban, nagyon beárnyékolták a falakat és mivel már tél volt egyébként is hamar sötétedett és a nappali fény sem volt szikrázóan napsütéses, lámánál meg nem lehet festeni. Úgy voltunk vele, mivel fehér talán nem lesz foltos.
A hálót 3 rétegben kentük, a másik szobát 2 rétegben, mert elfogyott a festék. Elfért volna rajta még egy réteg, de nagyon szorított minket az idő.
Nagyon nagyon fáradtak voltunk már. Amikor délelőttös voltam akkor délután Apával közösen nyomtuk estig, amikor délutános voltam akkor délelőtt egyedül. 5 hete keményen dolgoztunk hajnaltól estig, hétfőtől vasárnapig.
Sajnos a családban haláleset is történt. December elején unokatesóm férje meghalt 38 évesen vastagbél rákban.
Visszagondolva nem is értem, hogy bírtuk energiával.
Hétvégén megint csereberéltem, így tudtam én is segíteni Apának, egész hétvégén festettünk. Nagyon jól haladtunk. A konyhát befejeztük, a háló megkapta az utolsó réteget, a másik szoba a másodikat végülis utolsót, a konyha késznek lett nyilvánítva. Amíg Apa festett én kb 300x mostam fel, hogy a festék ne száradjon a lamináltra, a konyhát felsúroltam, a bútorokat elkezdtem visszarendezni.
Rettenet sokat takarítottam súroltam addigra, a kezemen már nagyon vékony volt a bőr, az fájdalmat okozott, hogy melóban a kasszát kezeljem. A kormot mindenről konyhai flóraszepttel szedtem le. Viszonylag kíméletes és haladós volt, nem marta szét a nyálkahártyámat, a bútorok sem kaptak sokkot. Kb. 4-5 flakonnal spricniztem el bútorra, ablakra, ablakkeretre, csempére, padlóra,kapott minden rendesen. Aki nem látott még ilyen háztüzet közelről, annak nehéz elhinni, hogy a szekrényekben mindennek meglátszódott a helye, iszonyatosan ragacsos, vastag koromréteg ült rá, bele mindenbe. Sok ruhát azért kellett kidobni, mert ahogy be volt hajtogatva a szekrénybe a kifele lévő széle úgy magába szívta a kormot, hogy nem lehetett kimosni azt a rohadt csíkot. A szekrényeknek még a belső hátlapja is fekete volt.
Elégett az összes törölközőnk, így egyik délután elmentem vásárolni amihez az egyik voltvezető helyettes adott pénzt, amit a következő hónapban visszaadtunk, mert már tényleg ilyenekre nem volt kapacitás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése