Szomorú vasárnap

Nagy nap virradt ránk, eléggé vegyes érzéseink vannak most. Igazság szerint inkább rosszacska. Kinyíruk 2 fát, könnyes búcsút ejtettünk 55 éves végelgyengülésben elhunyt diófánktól, veszélybe sodortuk 6 madárfióka életét, verebeink, vadgalambjaink kétségbe vannak esve, hogy hol fognak ezentúl lakni, bandázni, szóval.... elég erős a lelkifurka....

Mások annyira könnyen vesznek egy fakivágást, na nekünk ez nem megy. Mégis mit árthat egy fa egy embernek? Rossz helyen nő? Ki ültette rossz helyre? Tán aki ki akarja vágni? Igazából csak pozitívumai vannak a fáknak : táplálnak minket gyümölcseikkel, a forró nyári napokon hűs árnyékot adnak, otthont a madaraknak.

Nem azért lettek kivágva a fenyők mert útban voltak. Csúnyák voltak, de csak ezért nem akartam volna kivágatni és Apát meggyőzni arról, hogy nem kellenek ezek nekünk hanem az a fránya tető nagy veszélyben volt. 

Igyekeztünk pozitívvá tenni azáltal, hogy hasznos dolog készüljön belőle és továbbra is mi használjuk. A fenyőfákból jurta lesz, a diófából bútor. Ami a leghasznosabb lenne az a konyhabútor, tálaló, esetleg komód, de ez még nagyon a jövő zenéje.

Jöjjenek a részletek:

Édesapám vérprofi favágót hozott aki miután kipakolt az autóból elkezdte legallyazni a két fenyőfát majd úgy esett neki az izzasztóan nagyon necces fa kivágásának mintha gazolni indulna. 

Ezen  a képen nem látszik a teteje, hogy miért is kellett kivágni a fenyőket, valamint látszik a két diófa is. A hátsó haldoklik.

Félig legallyazva a két fenyő, itt látszik az első teteje, sajnos  a belső is megindult, az azért lett kivágva.

Vérprofi favágónk egyedül vágta le a tetejét! Nem hittem  a szememnek! Csak azt láttuk, hogy vág, lép, köt, vág, lép köt, vág és nyekk, 2 centire a tetőtől lefordult a fa csúcsa.

Itt már teljesen legallyazva, végleges vágásra várva:

Párszor azért megállt bennem az ütő, de mindent prímán kicentizett, ha mesélik akkor biztos nem hiszem el.

A második fenyő gallyazás után csak úgy egyszerűen ki lett döntve a sitthalom és az elhunyt diófa közé amiről kép nincs, mert elbambultam. Ez már a külső fa végleges döntése.

Hatalmas volt ez a diófa, szegényke, itt már félig legallyazva:

A fenyők gallyazása közben jött a feketeleves. Szomszédunk talált egy galambfiókát :-( Azért sürgettem ez a fakivágósdit, hogy a madaraknak legyen ideje még új fészket építeni, azt legmerészebb álmaimban nem gondoltam volna, hogy már fiókák lesznek a fészkekben. Aztán szomszéd talált még egy fiókát.... Ideiglenesen a szomszédban rögtönzött bölcsiben lettek elhelyezve. Miután édesapámék elmentek a gallyakat pakolásztuk és meghallottam, hogy még 2 helyről is kiabálnak a fiókák. Hoztam ki kosarakat, rögtönzött fészekrakó program vette kezdetét. Fészkestül beraktuk a fiókákat a kosarakba és kerestünk nekik helyet a diófán és az orgonabokorban.
A bölcsisek:

A verébfiókákat fenyőágastul felraktam a cserepekre, mert nálunk nincs macskaveszély a kutya miatt:

Két fészket raktunk a diófára, az egyikben 2 fióka is van:

Egyet meg az orgonabokorra:

Már csak azon kell izgulni, hogy a mamájuk megtalálja őket és az összefogdosott fiókákat is visszafogadja. A verébbébiket hamar megtalálta az anyukájuk, ők már túlélők, a vadgalambokért kell izgulni. Úgy érzem, hogy megtettük ami tőlünk telik, kértem a mamákat, hogy legyenek szívesek ápolják tovább porontyaikat.
Az élő diófáról is le kellett vágni pár száraz ágat:

Jelenleg elég siralmasan néz ki az udvarunk, tulajdonképpen mindenhol fa van. A fő csapásvonalakat gyorsan letisztáztam, hogy közlekedni lehessen a kertben, közben megreggeliztettem, megebédeltettem a bandát, szóval rendesen elfáradtam. Vagyis hát mindenki piszkosul elfáradt.

Még pár kép záróakkordként:

A cseresznyefa tuskónak is búcsút intettünk:

30-án jön a konténer, 2-án barátok. Ami várható: bográcsozás konténercsurigpakolással egybekötve egy kis csákányozással. Jó buli lesz!