Hálószoba 12. rész: 3 a magyar igazság, 1 a ráadás

Gondolom nem nehéz kitalálni, hogy mire gondolok. Természetesen a polcokra a fotel mögött.

 Kis muzsika az olvasáshoz (egyik pocaknótánk, de erről majd később):

Eredetileg hármat szerettem volna, de az egyik polctartó konzolt csavarvásárláskor elhagytuk, így csak 2 polcot tudtunk felrakni, azt sem oda ahova kellett volna persze.... Kb. fél órát mutyiztam azzal, hogy hova kerüljenek, mégis úgy döntöttem hirtelen, hogy a felülről a második polc essen egy vonalba a kiságy fölöttivel. Eredetileg úgy szerettem volna, hogy a kiságy fölöttihez képest az egyik kicsit alatta, a másik kicsit fölötte legyen. Hirtelen kellett dönteni éhes gyerekkel a kezemben, hogy akkor mégis hova rakja fel Apa azt a 2 szerencsétlen polcot, én meg rávágtam, hogy az alsó legyen egy vonalban a kiságyéval..... Egyáltalán nem tudok jó döntéseket hozni lakberendezésben hirtelen helyzetben, ez már többször kiderült, most sem volt másképp.  A felső polc magasra került, így túl sok hely maradt az alsó polc és a fotel között ami nem tetszett, ezért vettem még 2 konzolt és egy polcot, így lett 4 polc a 3 helyett.

Ha visszapörgethetném az időkereket akkor tuti, hogy maradnék az eredeti verziónál (a kartoncsíkok a polcimitátorok):

Mosmá ez ilyen marad egy ideig. A felső polcot így nem nagyon tudom kihasználni, magas dolgot nem tehetek rá, idétlenül néz ki. Vettem egy nagy levegőt, elővettem a csavarbehajtót, nagy küzdések árán leszereltem a felső polcot, majd még nagyobb küzdelem után vissza.....Azért nem az alsóra esett a választás, mert arról ülve le tudom venni a mesekönyveket.

A dolgozó/játszó szobába varrt párnahuzatok sem mentek kárba, egy fehér paplanhuzat  társaságában remek váltóhuzatok aminek nagyon örülök, mert amikor ki kellett mosni az ágyneműt mindig stresszeltem. 

A következő gondolat -már nem- bánt engemet: reggel kávé előtt (fúúúúúúúúú) lehúzni, odarakni mosni -még mindig nincs idő kávéra (fúúúúúúúúúú),vajon megszárad-e, este hullafáradtan fel tudom-e küzdeni pancsi előtt és társai.

Tudom, nem nagy feladat, de sok kicsi sokra megy és felnőttesen teljesen egyedül itthon néha ez igenis teher. Ezért is nagyon utálom Apa új munkahelyét, mert reggel elmegy, este 10 körül ér haza, mindent egymagam kell megoldjak és a nehéz napokon ez igenis nehéz. Már keresgél másik melóhelyet, hogy több időt tudjon velünk tölteni. A gyereknek is annyira hiányzik, látszik rajta. Hétvégén nem tudom leszedni az Apjáról, mind a 10 körmével kapaszkodik csórikám, amikor meg Apa látótávolságon kívül van az maga a rémálom. Csak kézben marad meg, persze Apát kell keresni. Nagyon édes, hogy már most hogy kimutatja az érzéseit, mennyire kötődik. Hétköznaponként nincs gond amikor ketten vagyunk, egy Tündérke. Mindent meg tudok mellette csinálni, csak be kell jelenteni, hogy mi következik és ő türelemmel kivárja a járókájában. 16 hónaposan szerintem ez elég jó eredmény. Mondjuk tudja, hogy utána Ő következik, mert azt is szoktam neki mondani, hogy pl. én elmosogatok és utána kimegyünk megnézzük és megetetjük Tündért (így hívják a szomszéd lovat) és amíg mosogatok addig ő prüszköl, Tündéreset játszik, nyelvöltögetéssel megspékelve (ez a Töpi kutya jel), mert tudja, hogyha kimegyünk akkor a Töpörtyűvel is játszani fogunk. Szemben lakik Töpike anyukája Lessie, őt is megnézzük, stb. Állatokért nem kell messzire mennim minden szomszédnál van valami: nyúl, szamár, kecske, ló, pusi, liba, kacsa, pipi, barik tőlünk 100 méterre, szóval még autóba sem kell üljünk, hogy állatot lássunk, szemben a bolt, mi kell még kérem? Tényleg jó helyen lakunk. A barkács világbajnokságot és a boltba járó nagyothallókat leszámítva csendes, kellemes, gyerekbarát hely.

Pocaknóták:
Amikor Tündérkénk még pocaklakóként élt volt egy lejátszási listám kb 15 számmal amit nap közben hallgattam amikor olyan kedvem volt és ezek a számok bizony életmentőek voltak  az első hónapokban a délutáni sírások alkalmával. Alváshoz meg príma volt a Tibeti hangtál, ajánlom minden kismamának akinek problémái vannak az altatással. A mi pici lányunk türelmetlen volt, így hamarabb megszületett, 2400g-mal hoztuk haza a kórházból, egy falat volt, az 50-es ruha nagy volt rá :-), ezáltal a pocakja még kisebb falat volt, így az első 3 hónapot zombiként töltöttem, mert 2-3 óránként szopizott éjjel-nappal és ebből a 2-3 órából le kell vonni az Ő kis komótos szopizását, ami 40-50 perc volt:-) Túléltem, egy hős vagyok, azóta rendezett az alvása, szépen fokozatosan maradtak el az éjszakai szopik, 5 hónapos kora óta végigalussza az éjszakát, fixen 11 órát, amikor hidegfront jön akkor 12 óra is belefér. Persze a telihold rá is hatással van fogzással megspékelve, olyankor fel-fel ébred de csak mumó kell neki, egy kis tejcsi és már alszik is tovább ő is, én is.

És hogy miért a Kutyavilágot választottam elsőként? Mert kutya egy világot élünk mostanság. Mivel Magyarországon nem ismert a magáncsőd fogalma, így egyre jobban gyűrűznek fölöttünk a sötét felhők. A minap jött a NAV-tól 2 nem túl bizalomgerjesztő behajtó emberke, hogy összeírják mi az amit elvihetnek a tartozás fejében. Volt annyi eszem, hogy nem engedtem be őket, mert Apát keresték aki nem volt itthon. Na az ilyen ügyek miatt  nem vagyunk összeházasodva nagy bánatunkra. Ez az akció így is 5eFt-ot kóstált, mert kiszálltak. Hozzáteszem egy olyan ügyben amiről nem mi tehetünk, ugyanis azt állítják, hogy halott anyósom utolsó havi nyugdíját jogosulatlanul vette fel Apa. A nyugdíjat számlára utalták aminek a kártyáját sem tudtuk, hogy hol van, nemhogy a kódját. Ilyenkor mi van? Mi fizessünk a bank helyett, pedig a bank volt aki jogosulatlanul felhasználta azt az utolsó havi nyugdíjat. Nagy a valószínűsége, hogy így lesz, felháborító ami ebben az országban zajlik. Mi fizethetünk a bank helyett, a bank nem fizet helyettünk, ráadásul uzsorakamatot fizet neki a magyarság jó nagy része.........már ha még tudja és nem vált még földönfutóvá, vagy nem öngyilkolta meg magát, mert nem tudta elviselni, hogy egy élete munkája veszett kárba és jelentéktelen semmirekellőnek érezvén magát aki csak adósságot tud felmutatni élete fénykorán fogja magát és bután inkább a halált választja....

Hol az igazság? Nem három, nem négy, egy is elég volna.