Nappali: 1. rész: Jelenleg így nézünk mi ki.

A legnagyobb baj a nappalinknak az, hogy az egyik fele túlzsúfolt, a másik fele szinte kihasználatlan. Olyan hatást kelt, mint a nem egyenletesen megrakodott uszály. Valahogy jó lenne kiegyenlíteni, remélhetőleg, ha a kandalló beépítésre kerül, akkor majd egyenesbe tudjuk pakolni az uszályunkat.

 Nap süt, kék az ég......

A komód -ami abszolút nem illik ide, hatalmas, csúnya, veri az összképet rendesen, de elnyeli az összes bizsumat, övemet, táskámat, jelenleg sehova máshova nem tudom elrakni, ezt is persze a dolgozó/játszószobában lenne jó helyen..... úgy látszik ez már mániám lett, hogy mindent oda akarok rakni -szóval, a komód és az ablak között van a nem használt bejárati ajtó.

Alarm! Alarm! A következő kép érzékenyebb embereket felzaklathat, csak erős idegzetűeknek ajánlott a megtekintése!

Ezt a 2-es kanapéról fotóztam, balra a hálószoba, szemben balra a fürdőszoba, szemben jobbra a háztartási, jobbra az átjáró a konyhába. Még fényképen is mennyire látszik, hogy hogy be vannak sárgulva az ajtók a nagy melegtől ami itt volt :-(

A következő 2 képet a konyhai átjáróból fotóztam. Ismételten fantasztikus minőségi képek készültek, büszke is vagyok magamra.

A dohányzóasztallal szemben van a dolgozó/játszószoba bejárata.

Ez a régi varrógép állvány az egyetlen olyan tárgy aminek nem nagyon van funkciója, viszont ragaszkodunk hozzá, mert Apa nagymamájáé volt, rengeteget zakatolt rajta. Sajnos lerakodóasztalként sem tud funkcionálni, mert nem olyan helyen van, egyedül arra jó jelenleg, hogy a fa nem gurul/borul el.

Tervben volt, hogy a fürdőszobában lesz belőle mosdóállvány, de annyira kicsi a fürdő, hogy a kézmosó alatt muszáj szekrénynek lennie, így kiesett ebből a szerepből nagyon gyorsan. Lehet, hogy elhozzuk az én mamámét is és ebédlőasztal láb lesz vagy ha egyszer lesz előszobánk akkor ott lesz mint lerakóasztal.

Lehet, hogy jobb helyen lenne, ha az üvegajtós komóddal megcserélném - ami a tükör alatt van-  de akkor azt a komódot nagyon hamar szétszárítaná a kályha. Egyébként ez is a mamáé volt, ehhez is ragaszkodunk.

A fürdő, háztartási ajtó között állva fotózva.

Ez pedig a dolgozó/játszóéból.

Ott vigyorog egy fehér asztalka, az is a mamáé volt, lefújtam fehér sprayfestékkel, megmaszatoltam egy kis sárszínű festékkel -nem akartam már fosbarnát írni, no.. Valószínűleg az lesz az én éjjeli szekrénykém. A TV-t, komódot és a felette lévő polcot inkább hagyjuk. Mondjuk a polc fejlesztés alatt áll, valószínűleg kihozom ide  a néprajzi lexikont és a régi magyar, szkíta motívumokkal foglalkozó könyveket, hogy egy helyen legyenek. Mátyás királyunknak meg majd keresünk egy számára méltó helyet, hogy ne a TV felett pózoljon már a lelkem. Esetleg, ha valaki nem látná Mátyást, a sarokba van beállítva. Gipszből van, Apának egy régi kedves ismerőse (Harkay István) csinálta aki már sajnos nem él.

És végül jöjjön a gyönyörűséges, megismételhetetlenül fantasztikusan szépen megrajzolt/tervezett alaprajzom:-)

Ennél jobb helyen nem is lehetne a nappalink. Szeretjük nagyon. Ami számomra a legfontosabb, hogy a régi magyar házakat úgy építették, hogy a Tűz volt mindig a ház középpontjában és ez nálunk is így van amit nagy becsben tartottak, sosem volt szabad kialudnia, valaki mindig volt aki őrizte a tüzet. Szemetet pl. tilos volt rádobni, mert ezzel nagyon megsértették volna a Tűz szentségét. Manapság meg sokan azzal tüzelnek. Na hagyjuk.

Akit esetleg érdekelne az ősi, régi magyar elrendezés annak szívből ajánlom Színia könyveit, mindegyik csodálatos olvasmány. Természetesen nem csak az ősi magyar térrendezéssel foglakozik, érdemes bekukkantani hozzá a  blogra is.

Amikor megláttam az interneten a könyveit éreztem, hogy azonnal kell nekem az összes. Nem csalódtam. Imádom az összeset. Amikor szomorú vagyok csak előveszek egyet, olvasgatok pár sort és azonnal érzékelhető a javulás a közérzetemben. Már maga a gondolat és az hogy most erről írok is feltölt, fantasztikus irományok!

Nagy divat évek óta a Matyó, tudjuk is, hogy miért jó, ne csak divatból vegyük meg, hordjuk. A legjobb, ha magunk készítjük el, mert a mi szeretetenergiánk is ott van benne. Elég egy kulcstartó, nem kell túl nagy dolgokra gondolni ezzel kapcsolatban aki nem akar díszmagyarban nyomulni, a tudat, hogy van nálunk egy ilyen, már bőven elég.

 Pár sor Színiától:

"A TETTEK MEZEJÉN

A hagyományőrzés szép dolog. Még szebb, ha a hagyományt át tudjuk formálni mai életünk kívánalmai szerint... úgy, hogy a mindennapjaink részévé váljon.

Manapság nem lenne túl egyszerű cifraszűrben autót vezetni, viszont a cifraszűr mintáit akár az autónkra is ráfesthetnénk.

Vagy mi lenne, ha a laptop-táskánkon a magyar népművészet motívumai köszönnének vissza, ha a pólónkon János Vitéz grafikája díszelegne, és olyan feliratokat hordanánk magunkon, amelyeknek van is valami mondanivalójuk, és nem mellékesen magyarul olvashatók.

Egyszóval a magyar hagyományt kellene minél hamarabb "huszonegyedikszázadiasítani". Azért minél hamarabb, mert az ősi magyar jelképek olyan rezgést, "frekvenciát" sugároznak, amelyek képesek gyógyítani, felemelni, felébreszteni a magyar népet - mivel pedig a magyar nép a Föld tudását őrzi - felébreszteni és megóvni az egész Földet." Színia

Nagy divat évek óta a Matyó, tudjuk is, hogy miért jó, ne csak divatból vegyük meg, hordjuk. A legjobb, ha magunk készítjük el, mert a mi szeretetenergiánk is ott van benne. Elég egy kulcstartó, nem kell túl nagy dolgokra gondolni ezzel kapcsolatban aki nem akar díszmagyarban nyomulni, a tudat, hogy van nálunk egy ilyen, már bőven elég.