Alma Kollekció II.

Miután Tündérbogyó kinőtte mini méretű takaróját, úgy döntöttem, hogy  magam fogom neki megvarrni a rácsvédőjét, takaróját, párnácskáit az odabújós párnákkal egyetemben.

Kiszámoltam és már maga az anyagár majdnem ott volt mintha boltban megvenném a teljes szettet, de nem nagyon érdekelt, hogy megint rengeteget kell varrnom ahhoz, hogy kész legyen, mert ilyen senki másnak nem lesz és ami a legfontosabb, hogy én csináltam nagy nagy szeretettel. 

Kétféle odabújós párnát varrtam, mindkettőnek más mindkét oldala. ( A madárkák csőre a mai napig nem került fel valamilyen okból.)

A madeiracsipke Édesanyám egy régi szoknyája volt. Nézegettem a ma kaphatókat, de sem anyagában, sem hímzésében a nyomába sem érnek ennek. Raktam alá egy ugyanolyan színű anyagot, hogy rendesen lehessen mosni és hogy ne látszódjon át aminek nem kell.

Ha valaki nem ismerné fel: ez egy róka.

Uhúúú.

Zörgős szárnyú baglyok. Itt a popsitörlős zacsit hasznosítottam újra, ugyanis az van a szárnyába varrva. A pofikákat textilfestékkel festettem meg és utólag pelenkaöltéssel varrtam fel. A szárnyakon is végi mentem. Apának nagymamájáé voltak a hímzőfonalak, úgyhogy van benne egy kis dédi is.

Elvileg ez egy copfos kislánynak indult, de valahol elbénáztam, ugyanis mindenki lebarizza. Van még mit finomítani a technikán, na...

Nagy részük nekik is ajándék lett, az a kockás kezűlábú rusnya cicus gyermekünk kedvence. Nem tudom, hogy mit eszik rajta..egyik testrésze sem stimmel. Annyira nem volt meglepő, hogy ez tetszik neki a legjobban, mert az üzletben is képes kiválasztani a legcsúnyább állatot. Nem értem... lehet, hogy annyira csúnya, hogy már szép kategória?

Gigantbucicuka. Belőle már készült egy másik is ajándékba barátnőm kislányának...

...szaténimádó kisfiának pedig egy nagyfülű kutyus.