Tereprendezés 5. rész:Bosófejtéses hullámvasút

Parasztviakolor 1. felvonás:

Apa természetesen az idei legmelegebb napon gondolta úgy, hogy megépíti az utat a kerthez.

Először kirakta a mintát, úgy gondoltam, hogy egy sorba 4 tégla elég lesz... nem ez volt az egyetlen rossz döntésem ebben a projektben, de írjuk a meleg számlájára.

Bemelegítésnek Apa és segítsége egészen 3 óráig borsót fejtett az én nagy örömömre, mert annyira nagyon meleg volt de tényleg, hogy tuti gutaütést kapnak ha nekikezdenek utat építeni.  Ekkor történt az az eset, hogy fél óra múlva be lettem küldve borsófejtőautomatát keresni a vaterán... Miután már marhára megunták akkor inkább úgy döntöttek, hogy mégis jobb a napon aszalódni, mint a kis zöld gömböcöket fagyasztóba rakható állapotba keríteni.
Apa elkezdte kitermelni a földet , bepakolgatni a téglákat. A kitermelés olyan jól sikerült, hogy nagyon úgy nézett ki az egyharmadánál, hogy vagy a vakondoknak vagy a kínaiaknak - pontosan nem tudom - építi azt az utat. Nem mertem mondani, hogy szedje vissza, mert nagyon sokat melózott vele, de ő önként és dalolva felajánlotta hogy visszaszedi azzal a feltétellel, hogy minden egyes tégla nyomát követem, mert még egyszer lerakja, de az ott is marad hajóhanem.

A történethez még az is hozzátartozik, hogy nem elég, hogy annyira lejtős jelenleg a terep - ez a képen is remekül látszik - hogy télen simán lehet majd szánkózni, de még domború is. Ez az ára annak ha valamire nincs a kellő mennyiségű idő rászánva, gondolok én itt most a föld elegyengetésére amit már az ide hozatal estéjén szürkületben csináltunk.

A következő volt a felállás: Apa téglát visszaszed, Gyerek alszik, Anya a teraszról mondja téglánként, hogy egy kicsit alacsonyabb a jobb oldala, a hátulja meg magasabb... Így ment ez vagy fél óráig aztán én a borsófejtő szettel a kezemben átbandukoltam a napozóágyhoz, elheveredtem, majd mondtam tovább az instrukciókat. Borsót pusztán csak azért vittem magammal, mert elég hülyén nézett volna ki, hogy Apa a 40 fokban vizes törölközővel a fején utat épít én meg a napozóágyról osztom az észt. Borsóval egy kicsit jobban nézett ki. 

Figyelmem a nagy melegben lankadozni kezdett, közben Apát leváltotta a segítsége és utólag kiderült, hogy ez is egy nagyon rossz ötlet volt, ugyanis a kedves segítségünk 100%-ban komolyan vette a dolgot,  követte a domb domborulatát és sikerült neki egy szép kis huplit építeni pont az út kellős közepére... Persze én ezt az én kis agyacskám akkor fogta fel amikor Apa -közben megint váltás volt- befejezte az utat...ergo... nincs visszaszedés... 

Nézegettem a teraszról, a kert minden pontjáról, de akárhogyis néztem ez nem egy mezei út, hanem egy hullámvasút lett. A kertkapu nem viszonyítási alap, úgy sz@r ahogy van, a hullámvasút van vízszintben.

Levezetésképp kifejettük a maradék borsót, hogy megnyugodjanak a kedélyek. Gondolom Apa ezzel kívánta elterelni a figyelmem, de mivel a borsót nem a szememmel fejtem ezért végig az utacskát bámultam ahogy kiemeli a fantasztítikusan csálé és rozsdás kertkapunkat...

Arra gondoltunk, hogy hasznát vesszük és mi lenne ha én a ház sarkánál beleülnék a talicskába, apa tolna és nekiiramodnánk a kertkapu felé..tuti liftezne a gyomrom mint egynémelyik magyar dombos útszakaszon, VAGY csak ez maradhat mint megoldás: A legmagasabb pont alatt ásunk egy alagutat mely az út két szélére épített gyönyörűszép halastónak az összekötője lenne, de akkor már kérek két korlátot az oldalára....

A történetnek még mindig nincs vége, ugyanis az út azon oldalán ahol még nincs fű ott olyan lejtés van, hogy a jelenleg nem túl stabil járású gyerekünk ha elindul lefelé akkor olyan lendületet kap, hogy vagy a kocsi fogja meg, vagy ha nincs ott akkor a szomszéd ház fala...elesni ritkán szokott, azt is csak azért mert a picinyke lábai a nagy kacsázás közben összeakadnak. Persze erről nem a gyerek tehet, hanem az idióta használhatatlandeméregdrága szandálok, még nem sikerült beszereznem olyat amit ne akarna levenni 2 perc múlva. 

PS: az eleje ami innen a vége, na mind1 még nincs befejezve, mert ott beton van 2 cm-es földréteggel és csákányozni kellett volna, de hamarosan folytatjuk a kert parasztviakolorozását ezért nem foglalkoztunk vele, csak azért van ott, hogy ne legyünk sarasak... egészen a konyhakertig.

Amikor eső után ki kell mennem valamiért akkor 3 lépés után képződik 10 cm vastag réteg a kinti papucsom talpán amit aztán csak vésővel tudok eltávolítani. Ezért nem hordok itthon gumicsellót, mert folyton elhagytam az egyik felét és amire kirángattam a sárból addigra tokától bokáig sáros lettem. A szomszédoknak sem kellett akkoriban sztendapkomedire járni, elég volt csak átkukkantani a kerítésen...és azon röhögni, hogy én fél lábon egyensúlyozva próbálom kiszabadítani a sár fogságába esett csizmimet, majd mind aki jól végezte dolgát nagy büszkén felvettem és 3 lépés után megint elragadta a sár....ezt még jól viseltem... és megint.... itt már kicsit kezdtem átmenni agresszív kismalacba.... és megint...és... ott hagytam a francba és éppenhogynemvöröslő fejjel berongyoltam zokniban a házba, rohadjon meg ott ahol van....
Apa kérdi: MOSTMIVAN?
Anya: SEMMMI!!! Apa nem érti..
Apa: Te zokniban voltál kint a kertbe?
Anya: Há persze! A nem elég koszos zoknikat mosás előtt felveszem és futok velük egy kört, hogy legyen mit kimosni belőle, mert imádok mosni...
Apa még mindig nem érti....
Apa: és mi történt az arcoddal?  -picit saras volt itt ott
Anya: HAGYJUK JÓ?!
Apa: de mégis, MI a baj?
Aztán elmeséltem neki és képes volt ezen röhögni. Non stop. Képes volt ezért felhívni....és röhögni...

Ez volt az utolsó és egyben legdurvább eset, ekkor végképp elment a kedvem a gumicsizmától...