2014. május 16., péntek

A kiskertesek....Részlet Vagyimir Megre Anasztázia című könyvéből



-Hunyd le szemed, engedd el magad, és próbáld meg elképzelni
mindazt, amit mondok neked! Most sugarammal keresek
valakit, akiket ti kiskerttulajdonosoknak neveztek.
Egy ideig hallgatott, majd csendesen beszélni kezdett:
- Egy idősebb asszony gézt tereget szét, amelyben uborkamagok
vannak beáztatva. A magocskák jócskán megnőttek, látni
a kis csírákat. Egy magocskát vett a kezébe. Tessék, itt van ni,
megsúgtam neki, hogy a magocskákat nem szabad olyan sok
vízbe áztatni, a csírák a kiültetésnél deformálódnak, és a víz,
amit használ, sem teljesen alkalmas a táplálásra, a magocska
megbetegszik. Az asszony gondolja, hogy minderre ő maga jött
rá. Ez voltaképpen így is van', én csak egy picit segítettem neki,
hogy ezt tudatosítsa. Most gondolatait közli másokkal is, elbeszéli
a tapasztalatait másoknak is. És íme, így jött létre egy kis
jótett.
Anasztázia elmesélte, hogy a tudatában á munka, pihenés
és az emberek kölcsönös, egymáshoz és a növényekhez való
viszonyának mindenféle helyzetét modellezi. Amikor az általa
modellezett helyzet a legközelebb áll a valósághoz, létrejön a
kontaktus, amelyben Anasztázia az adott embert láthatja, érezheti,
mi a baja, mit érez. Az ilyen ember úgymond képébe lép és
megosztja vele tudását. Anasztázia elmondta, hogy a növények
az emberre reagálnak, szerethetik vagy utálhatják, egészségére
kedvezően vagy károsan hathatnak:
- Itt is rengeteg dolgom van. A kiskertekkel foglalkozom.
A kiskerttulajdonosok a telkecskéjükre, az ültetvényeikhez,
vagyis gyermekeikhez mennek, ám sajnos kapcsolatuk még
nem tudatos. Még nem erősíti őket e kapcsolat igaz rendeltetésének
a világos tudatosítása.
Minden, de minden a Földön - minden egyes fűszál, minden
kis rovar - az ember számára teremtetett, hogy az embert
szolgálja, és ezért mindegyiknek megvan a maga szerepe és rendeltetése.
Ezt a tényt a rengeteg gyógynövény is bizonyítja. De
az ember a ti világotokban minderről túl keveset tud ahhoz,
hogy a neki felkínált lehetőséget teljes mértékben kihasználja.
Megkértem Anasztáziát, hogy mondjon valamilyen konkrét
példát, azon mutassa be a kommunikáció hasznosságát, és úgy,
hogy az egészet a gyakorlatban is ellenőrizni, látni és tudományos
megfigyelés alapján bizonyítani lehessen. Anasztázia egy
picit elgondolkodott, aztán hirtelen sugárzó arccal felkiáltott:
- Az én kiskertészeim, az én drága kiskertészeim! Ok majd
mindent bebizonyítanak, megmutatnak, és a tudományotokat
meg fogják döbbenteni. Jaj, hát én erre korábban miért is nem
gondoltam, miért is nem értettem?
Az éppen születendő gondolat féktelen örömöt váltott ki
belőle.
Anasztáziát általában sosem láttam gondterheltnek.
Komolynak, ábrándozónak, valamire összpontosítónak igen,
de leginkább örülni szokott valaminek. Most éppen határtalan
öröme volt. Felugrott, összecsapta tenyereit, és az az érzésem
támadt, mintha az erdőben világosabb lett volna. Az erdő felzúgott,
s hirtelen a fák koronáinak suttogásával és a madarak
énekével válaszolt neki. Anasztázia forogni kezdett, mintha táncolna.
Aztán sugárzó arccal mellém huppant és azt mondta:
- Most majd el fogják hinni! És éppen ők, az én drága kiskerteseim
lesznek azok. Ők majd mindent megmagyaráznak és
bebizonyítanak nektek.
Megpróbáltam gyorsan visszarerelni őt a korábban megkezdett
beszélgetés fonalához, és megjegyeztem:
- Egyáltalán nem szükséges. Azt tudod, hogy minden bogár
az ember számára lett teremtve, annak javát szolgálja, de hogy
fognak ebben az olyan emberek hinni, akik undorral néznek a
konyhaasztalon mászkáló svábbogarakra? Velük mi van? Talán
a svábbogarak is az ember javát szolgálják?
- A svábbogarak - válaszolta Anasztázia - csakis piszkos asztalon
mászkálnak, éspedig azért, hogy a bomlásban lévő, néha
szabad szemmel láthatatlan ételmaradékokat összeszedjék, feldolgozzák
és az ártalmatlanná vált hulladékot valamilyen magányos
helyre rakják le. Ha túl sokan vannak, hozz a házba egy
békát! A feleslegesek rögtön el fognak tűnni.
Az pedig, amit Anasztázia a továbbiakban a kiskerteseknek
ajánlott, valószínűleg ellentmond a növénytermesztés rudományának,
nem is beszélve a kertekben és telkeken a különböző
fajok termesztésénél alkalmazott és a gyakorlatban általánosan
elfogadott szabályoknak. Bárhogy is van, állításai olyan grandiózusak,
hogy mindenkinek, akinek lehetősége van rá, úgy
vélem, megéri kipróbálni azokat, még ha nem is telke teljes területén,
legalább annak egy részén - annál is inkább, mert a
sikeren kívül semmi baj sem érheti. Ráadásul N. M. Prohorov, a
biológiai tudományok kandidátusa kísérleteivel már sok mindent
be is bizonyított abból, amit Anasztázia elmondott."


Ez a részlet az első kötetből származik, jelenleg 10 része van. Érdemes rászánni az időt az összes elolvasására. Feltétel nélküli szeretetről, családról szóló lélekemelő olvasmányok.


Teljes könyv letöltése : http://data.hu/get/4150099/Vlagyimir-Megre-Anasztazia.pdf
                                   http://www.magyarvagyok.com/konyvtar/Anasztazia-20925/

Hamarosan jövök nagymamám vérprofi palántanevelési tapasztalataival.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...