1. szál:
A történet 2 évre nyúlik vissza, ugyanis akkor nyáron augusztusban a dög melegben egyik kedves ismerősünk csak úgy lazán kitépett 2 szál mentát a sajátjából és haza hoztuk. Hátul a konyhakertben a kerítés mellé nagy műgonddal elültettük, majd elfelejtettük locsolni... Azt hittük, hogy végérvényesen kidőlt, nem is foglalkoztunk vele,ősszel a teljes kert telibe fel lett ásva. Jövő tavasszal jött a meglepi, kb 5 helyen nőtt a menta szép nagy bokrokban. Úgy voltam vele, ha már túlélte akkor kiásom, cserépbe rakom amíg meg nem lesz a végső helye. A gyökereket is alaposan -akkor azt hittem- kiszedtem, azt is becserepeztem. Szép kis mentácskák nőttek abból is. A kert tavaly ősszel is fel lett ásva, természetesen idén tavasszal is nőtt pár mentabokor. Jelentem, tényleg igaz az a hír, hogy a menta kiirthatatlan. Amit tudtam azt elosztogattam, a rózsás gyógynövény szigetbe is került bőven, de még így is maradt pár cserepes menta az udvaron.
2. szál:
Édesapáméknál a déli oldalon egy nagyon komoly szerkezetre lonc van felfuttatva, a szomszéd csúnya házfalát takarja. Rengeteg gyereke volt neki (mármint a loncnak, Édesapámnak tudtommal kettő) amiből Édesapám kb 20 db-ot becserepezett, hogy majd jó lesz nekünk.
3. szál: a kivágott diófáról rengeteg kéreg jött le, a tüzelésen kívül valami másra szerettük volna felhasználni, mert már így is 3 kaloda gyújtós lett a gallyakból, fadarabokból.
Apa mondta, hogy jó lenne valami szívós növényt ültetni végig a kerítés mentére. Természetesen egyből a menta jutott az eszembe.
Két kapanyomnyit kigazoltunk a kerítés tövében, tele volt tarackkal, jó szívatós volt, aztán Apa kukázott a faanyagokból 3 db tetőlécet, ez hivatott elválasztani a virágos részt a "fűtől". Tudom, hogy pár éven belül elrothad, betoncsík lenne az ideális, de az nem volt raktáron. A diófa kérgét -Én kézzel, Apa csípőfogóval- összedaraboltuk. 4 nagy ládával volt, éppen hogy elég lett. A végé felé már elég sok cifra szó hagyta el piciny számat, de aztán csak kész lett.
Kiültettem 5 lonc- és 17 db mentacsemetét, aztán Apa behelyezte a léceket, majd feltöltöttük fenyőmulccsal diófa kéreggel. A végeket nagy kövekkel zártuk.
 |
| A kiskapunál nagyon lejtős a terep, így kényszer volt a sok kő :-( |
 |
| A feketerigók már alkotnak. Imádják a faháncsot túrni. 24 óra alatt már 2x lerúgták az elejéről a motyót. |
A loncokat még kötöznöm kell, hogy segítsek nekik megtalálni az oszlop tetejét, szerencsére nagyon gyorsan nő mindkét növény és a lonc grátiszba örökzöld. Azért nem lonccal lett végig ültetve, mert a rózsákat nem akartuk eltakarni. Feltúrbózhattuk volna egy kis fóliával, vagy geotextíliával, hogy még véletlenül se gazosodjon de pont a kerítés tövénél nem tudtuk volna rendesen bepasszintani ahol legmacerásabb a gazolás, így csak agyon átsuhanó gondolat maradt.
Ezek a menták ültetéskor kb. 1 centisek voltak:
A kesztyűmről lejött a gumi, azon látszik, hogy mennyire káromkodós egy meló volt:
 |
| Enyhén használtan így néz ki, még gumival. |
 |
| Ezt a múlt héten vágtam haza. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése