Amikor a kutya kertészkedni kezd

akkor annak általában sírás lesz a vége. Na most sem történt másképp, Töpike hozta a tőle elvárt színvonalat. Elsőként a zsályákat pécézte ki magának, most hogy kiszedtem az összes összetört zsályát az 5 kis ágyásból, nekikezdett a macskamentáknak. Négy ágyást szét kellett szednem, úgyhogy most Off-on vagyon rendesen:(((

Minden a rózsás ágyással kezdődött, először ott kezdett el Töpörtyű ásni, mert szeretett volna elbújni a vihar elől. Gondolkodtam rajta, hogy be kellene csukni az ólba amikor ilyenje van, de Apa felvilágosított, hogy nagy a valószínűsége annak, hogy a kutya egyszer megpróbál kijönni és akkor tutira kiborul az ajtó tokostul, mert annyira masszív egy szerkezet, szóval erről hamar letettem. Aztán esténként beengedtem, biztos ami biztos, de amikor elmegyünk itthonról akkor azért nem csukom be a házba, maradjon csak kint az udvaron. Hátperszehogy amire hazajöttünk teljesen szétdrimbolta az egész ágyást. Kiásta a feléből az ibolyákat és belefeküdt a zsálya közepébe. Ekkor eldöntöttem, hogy szétszedem, pedig az életemre esküszöm, hogy megfogadtam azt, hogy nyáron nem nyúlok az ágyásokhoz, de ez itt meg is dőlt. A következő akciója Töpikének az volt, hogy a rózsáknál nyitva maradt a kiskapu és reggelre azt látom, hogy Töpike annak a zsályának is kifeküdte a közepét, gondolom nosztalgiából... Komolyan nem értem ezt a kutyát.. ha nekem kellene egy zsályabokorban éjszakáznom tuti megbolondulnék, annyira erős illata van. Vagy így védekezik az éjszakai izzadás ellen? Na mindegy. Ez is megvolt. Kénytelen voltam szétszedni a rózsás ágyást.

Ilyen volt.

RIP

Ilyen szép lapos lett.

Került az ágyásba árvalányhaj, almaillatú menta, ernyős verbéna, fehér és lila ligeti zsálya (nekik közel nincs olyan erős szaguk, remélem, hogy Töpike békén hagyja), díszgyertya és megmaradt megtiport kerti macskamenta.

Majd nem voltunk itthon 2 napig és mire jövök haza, na mire? Ahol zsálya volt ott kutyakaparás is, természetesen kitaposva a díszgyertya, az imola és a macskamenta is. Egyedül az első ágyást hagyta békén, mert az nagyon össze van nőve - gondolom ezért, úgyhogy ma sokkos állapotban ugyan, de szétszedtem az ágyásokat és összekapartam a virágokat. Az tompította fájdalmam, hogy nem kevés díszgyertyával tértem haza, amitől volt is álmatlan éjszakám, hogy hova rakom, de annyira olcsó volt, hogy szívem szerint 2x ennyit is hazahoztam volna. Amint hazaértünk egyből világossá vált, hogy egy kis változtatással ugyan, de lesz helyük nekik. 

Szerencsére messziről annyira nem szembetűnő a változás, de közelebbről megnézve, hát..arról nem is beszélve, hogy megint kezdődik minden előröl, már ami a várakozást illeti, hogy összenőjenek. 

volt

lett

Közelebbi képeket majd egy következő bejegyzésben teszek be, mert még van pár virág ami nem került a helyére és a nagyja sajnos még kókadozó üzemmódban van.

Ez az első ágyás, ehhez nem nyúlt, az utolsónak is ezt kellene tükrözni.

helyette most ilyen szomorkás:( a ligetszépéknek csak a töve maradt meg, a macskamentának a fele hiányzik és sorolhatnám.

A környezetem tutira bolondnak néz, hogy nyáron pakolgatom a virágokat, de ha egyszer nem bírom nézni, ha valami nem tetszik, viszont most ezzel kapcsolatban közkinccsé teszek pár humánvirágus ültetési technikát amiket kitapasztaltam, kipróbáltam, mert már van bőven:)

1. Azzal kezdek, hogy megnézem az időjárás jelentést, mikor enyhébb/borúsabb az idő és lehetőség szerint akkor kezdek hozzá amikor jön egy jó kis migrénes hidegfront, hogy nehogymá csak az idő miatt fájjon a fejem.

2. Nálunk eléggé kötött a föld, ezért belocsolom az ágyást, amit hagyok egy fél órát, órát szikkadni. Ezt annak reményében teszem, hogy minél kevesebb hajszálgyökeret sértsek meg, ne kiszakítsam a földből, hanem inkább kifejtsem. Sajnos így is van recsegés, ropogás, de csak a karógyökerűeken fog látszódni egy ideig , hogy hozzájuk volt nyúlva.

3. Ásóvillával négy oldalról picit megmozgatom, majd megyek körbe körbe, hogy kilazítsam a gyökerek körül a földet, majd kézi ásóvillával megismétlem (biztos nagyon vicces lehet, ahogy körbetotyogom a virágokat mint egy tojógalamb), majd benyúlok a gyökere alá és óvatosan kezdem emelni és ha van rá lehetőség akkor közben is próbálom segíteni a kézi ásóvillával.

A karógyökerű virágok elég nehéz esetek, ott sajnos el kell telni vagy egy hétnek amire kezd észhez térni és 50 cm fölött pedig már nagyon necces, ott nem ússzuk meg  a részleges, vagy teljes visszavágást.

4. Amennyiben tőosztásra is vetemedünk akkor annak úgy érdemes nekikezteni, hogy a kivett virágot belerakjuk egy vödör vízbe, hagyjuk egy kicsit ázni és utána nem esünk neki késsel, hanem az ujjacskáinkkal próbáljuk kigabajítani a gyökereket. Figyelem!! Ezt állítólag tilos csinálni, már ami az áztatást illeti, mert nem biztos, hogy pótolni tudjuk a gyökerek közti földet, így levegő marad köztük aminek pedig az a következménye, hogy elpusztul a növény. Na én így még nem jártam, mivel nem öreg tövekről van szó.

5. Ültetésnél pedig próbálok olyan mély gödröt ásni, mint a leghosszabb gyökér, belelógatom a virágot és úgy szóróm a földet a gyökere közé, majd amikor 1000%-ig biztos vagyok benne, hogy ott jó helyen van ahová raktam akkor jól belocsolom.

Egyébként cserépben regenerálódnak a leghamarabb a növények, de én nem nagyon szeretem az üres ágyásokat nézegetni, így először azt ötöltem ki, hogy cseréppel együtt ültetem el őket. Ez csak akkor működik, ha nagyon laza földdel csináljuk, mert pl a mi földünk a cserépben marad a vacsiúj gyökerekkel együtt.

Másik ilyen trükk az az, hogy az egyébként hasznavehetetlen műanyag zöld hullámos UVnemálló ágyásszegélyből csinálok egy kordont a földben a növény körül ami azért jó, mert ha locsolunk akkor a víz a gyökeréhez megy, nem szívja el a körülötte lévő föld és ezáltal jobban is tartja a vizet.

6. Locsolás: Nem kell napi 10x a nyakukra járni egy kanna vízzel, sőt. Hamarabb regenerálódnak, ha kevesebb, de elég vizet kapnak, mert ha mindig tocsognak a vízben akkor nem törik magukat, hogy minél hamarabb új hajszálgyökereket növesszenek, vagy ki is rohadhatnak.

Töpike ellen pedig azt a merényletet követtem el, hogy lemetszettem pár vadrózsa ágat, leszedtem a leveleket róla, feldaraboltam és bepakolgattam a virágok közé. Ha ez sem működik, akkor beszerzünk még 4 karikás ostort a meglévő mellé és az ágyások köré hajtogatom őket, na ebből tutira érteni fogja, hogy mit is szeretnék.

Ennek a bejegyzésnek a nagyját tegnap este írtam meg és ez fogadott reggelre:

Szóval a vadrózsa olyan, mintha ott sem lett volna, a vacsiúj díszgyertya kitörve (a képen már a földbe vannak dugdosva a letört szárak, mert az le fog gyökerezni szépen... idővel.... most már kókad)

Úgyhogy jön a karikás.

Kutyaijesztő beállítva.

És hogy ne záródjon ennyire szomorúan ez a bejegyzés, jöjjön a reggeli kávézós látványom. A ház sarkához raktam egy semmire nem való fa valamit - asztalnak alacsony, padnak magas - és arról ezt nézegetem reggelente:

Jelenleg ez a kedvenc kertrészletem, a gazos kocsibeálló felett meg elhunyorgok. Pedig 2 hete végig gazoltam az egészet, nem baj, gyorsan megvan, csak a bőr ne jönne le az ujjaimról állandóan. Az almafa mögött a loc kezd elvirágozni, de attól még gyönyörű és egy nagyon csúnya beton oszlopot takar el aminek nagyon örülök. A jobb sarokban lévő ládába pedig fehér gólyaorr fog hamarosan költözni.