Laza csütörtök délelőtt

Minden ott kezdődött, hogy Apa felvételt nyert a Nyugat-magyarországi Egyetemre, államilag támogatott traktorszerelő (mezőgazdasági gépészmérnök) lesz. Küldtek jó kis szájbarágós levelet, hogy mit kell magával vinnie a beiratkozásra, még arra is kitértek, hogy KÉK színű tollat is kell vinni a dokumentumok hitelesítéséhez, meg arra is, hogy mikor kell menni. Szép nagy kövér fekete betűkkel volt feltüntetve a dátum.

Szombat óta mantráztam Apának, hogy legyen kedves elővarázsolni a levelet abból a fél méter magas papírkupacból amit felhalmozott az íróasztalon, mert nekem nincs rá sem időm, sem energiám, no meg nem is én fogok levelezni az egyetemmel és holnap péntek és reggel 10-re Mosonmagyaróváron kellene lennie.

Apa reggel munka előtt előszedte a papírt, majd elkezdett fel s alá rohangálni a házban ami nála sosem jó előjel. Az első hűbémeg után tudtam, hogy baj van. Ma ugye csütörtök van és Ő szentül meg volt győződve arról, hogy pénteken lesz a beirtakozás, az ünnepség és miegymás. Az ötödik hűbémeg után végre kinyögte, hogy szeptember 11-én azaz ma van a beiratkozás délelőtt 10 órakor. Zulu 7:30: a motyó nem volt összekészítve, diákigazolványhoz a fénykép az ablakban és társai, ja és Mosonmagyaróvár Tőlünk 170 km:-) Annyira boldog voltam, amikor végig gondoltam, hogy 1 óra alatt kell Apának a motyóit összekészíteni, levágni a haját, a gyereket és saját magamat is rendbe hozni, uzsit, teát, könyvet, elefántot, váltásruhát, vizilovat, simitakarót,  pakolni, Apának fürdeni, borotválkozni, bevásárolni (papírbolt, cigibolt, pékség), okmányirodába, tankolni menni, cigit gyártani....

Gyorsan felállítottam a haditervet, 2 óránk maradt mire kigugliztam minden adatot (hol a suli hol az állomás hol van Apa?????, mit kell vinni és honnan és izé és mostmilesz?), visszaszámlálás indul, kiosztottam a feladatokat, majd jött az eszeveszett rohanás. 10 óra 40 percre hirdettem ki az indulást amit sajnos nem sikerült teljesíteni, 10 óra 52 perckor zárta Apa a kaput, mert kitaláltam, hogy bevisszük Tündérbogyóval laröltve Kelenföldre, mert onnan nem kell átszállnia és 3 óra helyett másfél óra múlva MMÓn van. Természetesen a vonatot lekéstük, pont azon a 10 percen múlott :-( és 2 óra múlva jött a következő. 

Mivel esett az eső ezért kénytelenek voltunk felkeresni egy bevásárlóközpontot ahol konkrétan kiraboltak minket. Kitaláltam még a múlt héten, hogy ideje Pocikának venni egy gumicsellót, mert hamarosan jön a rossz idő és a sárban való dagonyázáson kívül ilyenkor nem sok minden más érdekli. Természetesen az roppant zavaró számára, hogy ragad a keze, így előszeretettel törli belém minden alkalommal, ezért mire bemegyünk rajtam több sár van mint rajta, pedig én nem is dagonyázom és az egész ruházatomat le kell cserélnem. Már gondoltam rá, hogy mielőtt kimegyünk felveszek egy olyan eldobható festős overált.... (más a gyerekre ad overált én magamra)... mondjuk hammázáshoz is jó lenne, mert amire eljutunk a fürdőszobáig addigra a pólómra felkerül az étlap... Eddig nyálas voltam, most sarasan kajás. Remek. Mi lesz a következő? Bele sem merek gondolni.

De nagyon elkavarodtam már megint. Szóval, bevásárlóközpont, rablás. 4 azaz négyezer forintért vettünk egy 22-es méretű gumicsellót a gyereknek. Mi ez, ha nem rablás? Cuki meg kék meg piros meg pöttyös meg édi cincinegérke van rajta, de akkor is. Mindig meg szoktam kérdezni amikor gyerekcuccot veszek, hogy ez miért kerül ennyibe amikor tizedannyi anyag van benne? Általában azzal fárasztanak, hogy nagyobb meló egy kisebb cipőt megvarrni mint egy nagyobbat. Jó, oké, de ez egy öntött cucc, meg a zokni sem különbözik a felnőttől...

Természetesen gyermekünk marhára nem értette, hogy mi a fenének akarok ráadni egy ilyen száras büdi gumi izét, ketten alig bírtuk ráadni, majd mikor sikerült és talpra állítottuk akkor nagyon édes volt, na jó vicces, lecövekelt, kis kezeit kitárta és nem moccant, majd kevés gondolkodás után egy laza mozdulattal lerázta a kis lábacskájáról. A másikat az ölemben vette le, konkrétan addig kalimpált míg le nem repült, természetesen a homlokomról pattant vissza a padlóra. Pompás.

JA! Kimaradt. Annyira ügyes voltam, hogy délelőtt még egy bejegyzésre is volt idő:-)