Egy kis pingla turbó

Nem találtam olyan dobozt ami méretben és mintában is tetszett volna a mostani nappalihoz, ezért vettem egy szép csomagolópapírt az Ikeában és abba csomagoltam be a dobozokat. Éveken keresztül a dobozaiban tároltam a cipőket, de tavaly előtt tavasszal úgy döntöttem, hogy egy részét helyhiány miatt kiszanáltam és doboz nélkül raktam el őket. A dobozokat őszig rakosgattuk, majd el bedurciztam és elégettük őket. Természetesen pont azok kellettek volna, így kénytelen voltam venni egy csomag pinglát a megmaradt üres dobozok mellé.

Csináltam több verziót is, de végül maradtam a csomagolatlan verziónál, már ami a Pinglát illeti, de azért megmutatom, hátha valakinek pont úgy jó.

1. verzió: csomagolás

Úgy a legkönnyebb becsomagolni, ha még nincs összehajtogatva. A cipősdobozt is szétszedtem, becsomagoltam kívülről, összeragasztottam, majd külön megcsináltam belülről az oldalait és külön az alját, mert ha szétterítve csomagolom be belülről akkor összegyűrődik a belseje. Általános hobbiragasztóval kentem be egy ecset segítségével a dobozt és lesúlyoztam nehéz könyvekkel, hogy szép sima legyen. A stiftes megoldás azért nem jó, mert azt nem lehet 100%-ig egyenletesen eloszlatni és azoknál a kis görcsöknél amit esetleg nem veszek észre ott a használat során kikopik, majd elszakad elég hamar a papír.

Életemben már rengeteget dobozoltam - Apa szerint ez az életem, de nem csak nekem, mert "a dobozolás az egy szent feladat" ahogy azt az Isten hozta Őrnagy Úr!-ban sem győzik hangsúlyozni.

2. verzió: dekortapaszolás 

Húztam pár csíkot fehér és sárga tapasszal  a dobozra.

A sárgát a párna miatt választottam, de végül elvetettem mindkét verziót, pedig a fehér csíkos nagyon tetszett, csak a tükör így már annyira kilógott stílusban, hogy inkább maradtam a szolidabb változatnál. Most sem az igazi, de a tükör az marad, mert Édesanyámtól kaptam.

Még annyit fogok változtatni, hogy azt az egy fonott kosarat lefújom fekete festékkel, mert az még nagyon kilóg a sorból.

Ilyen volt sokáig. Kifejezetten a párnákhoz festettem az anyagot az ajtóra és a rumlitakarókra.

Jéé. Itt még használtuk a rendes bejárati ajtót.

Nagyon szerettem ezt a szettet. Nem cseréltem volna le, ha nem kopott volna így meg. A festéshez mostanában pedig valahogy sosincs időm, pedig ez sokkal személyesebb és vidámabb volt. Meg igazából nem is tudom, hogy mivel tudtam volna felülmúlni, lehet, hogy ez volt a legnagyobb gondom vele. Aztán majd ha megjön a jó idő és nem ilyen búskomorság lesz kint lehet, hogy ihletet kapok.

Ezek előtt meg egy szolidabb változat volt: