Fürdőszoba felújítás

Végre megcsináltuk. Keserédes emlék, mert a festőn és villanyszerelőn és az Ikeás bútorokon kívül (festő Én, villszer: Apa) mindenkivel csak a baj volt. Nem akartam teljesen ismeretlen emberekkel csináltatni a vizes és burkoló munkát, így olyan emberek csinálták akiket már régebb óta ismertünk vagy ismeretség által jutottam el hozzájuk.

Mindenkivel hónapokkal előtte megegyeztem, majd a pontos dátumot kb 1,5 hónappal a munka kezdete előtt lefixáltam, de még ez sem bizonyult elégségesnek, ugyanis a vizes 1 nap alatt összecsapott mindent, mert neki másnap már máshol kell lennie, ezért rossz helyre rakta a főelzáró - ami most csak a melegvizet zárja el, amiről persze én tehetek, hogy nem látta a WC ülőkétől a főcsapot, mert fel volt hajtva az ülőke, egy másik régi elágazást meg csak úgy nem vett észre és rakta be a falba. Utóbbit a burkoló leflexelte - vagy lesz szökőkút vagy nem alapon, előbbi pedig még mindig ott csúfolkodik a WC mögött körbecsempézve :-(

A burkolás sem sikerült szebben. Sajnos. A falon a csempék csámpásak, a fugák főleg a sarokban nem egyformák, pedig direkt mondtam, hogy sötét fuga lesz és az ki fog adni minden hibát, de ez csak akkor tudatosult a szakiban, mikor elővette a fugázót és megkérdezte, hogy miért vettem 3 zsák vulkáni homok színű fugát, mert a padlóhoz fél is sok és hogy hol van a többi fehér fugázó????? és hogy fokozzuk az élvezeteket, a fő kérésem az volt, hogy a sarkokban többé ne álljon meg a víz a padlón és talán az lenne a legjobb, hogy ha már van padlóösszefolyónk, akkor mi lenne, ha arra lejtene egy icipicit? Na ez sem jött össze. Természetesen változatlanul a sarkokban ott vannak a tócsák, pedig nagy méretű lappal van berakva, amivel aztán igen könnyű lett volna a szintet beállítani egy kis csemperagasztóval, vízmértékkel és odafigyeléssel, de persze Ő is nagyon sietett, a részletek elvesztek itt is. 

Túl vagyunk rajta, így, vagy úgy. Büszke vagyok magamra, hogy egyszer sem kaptam sírógörcsöt, nem toporzékoltam, ha probléma akadt akkor igyekeztem megoldani a lehető leggyorsabban és legjobban. Egyszer adtam ki és kiabáltam egy sort a vizessel amikor nagy duzzogva idejött második este a másik munkája után, mert azt ígérte, hogy hétfőn kezdünk és hétfő estére lesz víz a kádban és a konyhai csapban, de ez nem teljesült, ezért kedden vissza kellett jönnie. Este 8 kor, majd fél 10-kor a kádnál lett is víz, de a kibontott sittet otthagyta a kádban azzal a felszólalással, hogy majd Apa összetakarítja. Igaz, előző nap elkapattam, mert mindent mindenhonnan összeszedtem utána, de csak azért, hogy gyorsabban haladjon. Folytatva az előbbit - 10-kor is ott volt még a sitt, mert kint dumcsiztak a teraszon, én meg bent fortyogtam, hogy nem tudom Almácskát addig lefektetni, mert a lapátolásra úgyis felébred és akkor leteremtettem a vizest, hogy ez azért így nagyon nincs rendben, dumcsizás közben akár össze is takaríthatott volna maga után. Ez volt az a pont amikor arra is rájöttem, hogy 1 hét alatt tuti nem leszünk kész, az csak egy szép álom volt. Augusztus első hete volt kitűzve - ami persze a legmelegebb is volt az évben, hogy megcsináljuk, de még kellett pár hét, hogy minden a helyére kerüljön. 

A festés sem volt csak egy egyszerű festés, 1 napig csiszoltam le a felesleges meszet, egy másik napom a glettelésre ment rá, de az is lehet, hogy kettő, mert nagyon össze volt csapva annak idején. Volt, hogy 3x annyi adag gipsz vagy mész a falon, a csövek helyét is el kellett tüntetnem. Mivel ennyire kicsi a fürdő, egyszerre csak 1 ember dolgozhatott benne, így nekem maradt a hajnali és az éjszakai műszak, de hogy nap közben se unatkozzak kifestettem a konyhát 3 rétegben, onnan is levertem a csempét, majd visszapakoltam. Legalább ezzel kész voltam péntekig és az is  lehet, hogy ez is hozzájárult ahhoz, hogy nem maradt időm az idegeskedésre.

A régi alakokról és az ajtóról is hőlégfúvóval estem neki, mert ebben az állapotában festhetetlen volt.

Kész a burkolás, a falak lemeszelve.

Na itt kellett volna egy főelzáró a WC mögé.

 Mivel nem lett a mennyezetig csempézve, ezért mindenképpen szerettem volna valamivel lezárni, de bordűrcsempét nem volt kedvem venni közel 20 000 Ft-ért, ezért polisztirol csíkot ragasztottam felvégig. A díszléc és a fal közti kis vályút festhető akrillal nyomtam ki.

Került díszléc a fal és a mennyezet találkozásához is ami először kényszermegoldásnak indult, mert a mennyezetünk gipszkarton és kiderült, hogy a találkozásokban végig az az elmaszatolt csúnya csík amit zuhanyzás közben mindig bámultam az nem gipsz, hanem akril, tehát nem tudtam lecsiszolni, így el kellett takarnom valamivel. Bevallom őszintén, hogy a gérvágással vért izzadtam - mikor kell  pozitív vagy negatív  gér, mikor merre dőljön jajjj. A végére mondjuk belejöttem, a csempe tetejére elég gyorsan, kevés rontással levágtam. Mondjuk ott nagy könnyebbség volt, hogy nem kellett állandóan a létráról le/föl ugrálni. Először mértem, kitaláltam, milyen gér kell a kezdő oldara, levágtam, felmásztam bepróbálni, ha jó volt akkor kitaláltam a másik végét, lemásztam, levágtam, majd felmásztam, bepróbáltam, majd lemásztam, beragasztóztam és ez így ment jóóóó sokáig munka előtt, majd 10 óra munka után....

Közben Apa is megcsinálta a villanyokat, szerelte a szekrényeket. A mélypont szerintem akkor volt, amikor egyik éjszaka fél 12-kor álltunk a fürdőben a dög nehéz felső szekrénnyel, mert Apa végre kapott akkora csavart és tiplit (kb 15 centi hosszú, hogy ebben a remek minőségű falban benne is maradjon) amivel fel lehetett volna tenni, de valahogy nem tudtam válaszolni, arra a nagyon egyszerű kérdésre, hogy mégis milyen magasságba rakjuk, hogy mindenkinek jó legyen.

Az ablaknál valahogy épült egy ilyen kis medence, de ezt a kérdést is könnyen megugrottam. Kevertem ki gipszet, azt habzsákba töltöttem és azzal nyomtam ki, mert ide 3 tubus sem lett volna elég.

Majd rögzítettem, nehogy arra jöjjek haza, hogy letolta a díszlécet amit csak a szentlélek tartott abban a pillanatban. Nem is értem, hogy nem esett le amíg belenyomtam azt a rengeteg gipszet, ugyanis csak az alján volt egy vékony csík félig megszáradt akril.

Amikor mindenhol megszáradt az akril és az utolsó ablakról is leégettem a festéket akkor jött a legjobban várt rész, lefesthettem őket. Kevertettem ugyanolyan színű - vagy legalábbis hasonló festéket, mint a fuga ami egyébként a járólap sötét erezetének a színe. Felkerültek a polcok, be lett szerelve a WC tartály, mihez le kellett szedni 2 csempét ami persze el is tört, be lett szerelve az új WC is amit körbekent a vizes 1 tubus szilóval, csak sajnos több ment oda ahova nagyon nem kellett volna, mint ahova igen. Kapott egy új réteget a WC tartály, az ülőke, a csésze pedig 5 centiig fel volt maszatolva. Ne ezt is szép baleset volt leszednem. Igazából fel kellett szednem mindent száradás után, majd megcsinálni rendesen.

 Ezen a ponton kicsit besokalltunk, no meg volt foglalásunk is, ezért egy kicsit elmentünk lazítani. Ja azért még előző este rendesen megszívattam magunkat, mert a kád maradt, ezért azt festeni kellett, de nem lehetett csak nyaralás előtt, hogy rendesen meg tudjon száradni. Gondosan becsomagoltam a csapokat, mindent kimaszkoltam, mert nem kaptam csak sprayfestékben kádzománcot és rettegtem, mivel már sokszor festettem sprayfestékkel hogy hogy fogom beltérben megoldani, hogy ne fulladjak meg és hogy ne legyen minden festékes. A válasz: nincs megoldás. Mire megvoltam az első rétegben addigra mindenre rászállt a kádból kicsapódó festék. A padlóra, az új bútorra, a szőrszálaimra és a nappali szőnyegére.... Pedig Apa időben kapcsolt rohant az ajtóval ami persze az udvaron volt, de addigra már késő volt..... A történet vége az lett, hogy nitrohígítóval kellett felmosnom 2x, hogy ne tapadjunk hozzá a padlóhoz és nem utolsó sorban, hogy látszódjon a padló. ÉÉÉS még ezen a ponton sem fakadtam sírva, hanem tök nyugodtan vakartam ki a vacsi új sötét fugából a fehér festéket.

Nem ez volt a szállásunk:-) Csak látogatni lehet. Sajnos.

Miután haza jöttünk felkerültek a fogasok, a zuhany, a karnisok is - persze ezt is festeni kellett, majd még több, mint 1 hónapig várhattam a burkolót, hogy megcsinálja a kád körül a szilózást -mert ugye azt csak festés után lehet és hogy felrakja azt a 2 nyomorult csempét.

 Végül én voltam az aki kiszilózott mindent - mondjuk a vizesből kiindulva ez nem is baj. Közben szeptember lett, az oviban még nem fejeződött be a felújítás, ezért kapva kapva az alkalmon elcsíptem a burkolót és megkértem, hogy flexelje ki nekem a csempén a cső helyét, hogy fel tudjam rakni - ÉN. Vittem csempét, sablont, ők szépen kivágták, én szépen felragasztottam, kifugáztam, felraktam a maradék szegélyt, lefestettem, majd kész lettünk - a múlt hétvégén.

Fürdőszobánk rövid áttekintése, ahogy az évek alatt változott:

Tűzeset után (mennyezet és egy vegyesbolt a kádban):

Nagyon-nagyon sokáig tartó köztes állapot:

Most (ez azért már sokkal szerethetőbb -messziről, a részletekben ne vesszünk el):

P.S.: A textíliákat nagyon szerette volna lecserélni, de még nincs meg az igazi. Elég sokfélét kipróbáltam már, de egyenlőre a régi a legjobb megoldás. Egyszer megtalálom.