Újabb karácsonyi dekoráció borostyánból és spatulából

Édesanyám vasárnap eljött és hozott magával hederát, hogy végre ki tudjam magam élni rendesen koszorú ügyben. Nagyon örültem, hogy eljött, pedig nagyon sokat kellett volna dolgoznia, de így tudtunk mézest is sütni és legalább egy kicsit nyugi volt a nagy hajtás előtt.
A hálóban lévő koszorúkat is le kellett cserélni, mert már eléggé kiment a színük, de a fő hangsúly most a konyhán volt. A gyógyszertárat is meglátogattam és újabb 2 doboz spatulát hoztam haza, természetesen az összeset elhasználtam. A meglévők mellé csináltam még három hópihét a hálóba és hatot a konyhába.

Ezek a koszorúk nagyon gyorsan meg vannak, nem olyan macerás, mint a ragasztós technika. Ezt is sűrűre meg lehet fonni, de én most direkt ilyen szellőseket szerettem volna.

Konyha:

 Brutális ágtörés eredménye ami közepére még be is lehetne lógatni egy egyszerű díszt, vagy kismadarat ültetni alulra, vagy angyalkát, kinek mi tetszik.

 Ez egy hosszú ág. Annyira szép ahogy csökken a levelek mérete. Az ilyen kerek koszorúkat én úgy szoktam megkötni, hogy megformálom az ág elejéből azt a nagyságú kört amekkorát szeretnék és úgy folytatom, hogy belülről átnyúlok és áthúzom az ág többi részét. Nekem így könnyebben megy, mintha kívülről kellene beleszerencsétlenkednem és ilyenkor az ágat sem szoktam véletlenül megtörni. Amennyiben dúsabbat szeretnénk akkor a következő ág vastagabb végét a koszorú tetejénél alulról fogjuk hozzá és ugyanúgy nyúljunk át a koszorún és húzzuk át a végét, majd megint nyúljunk át, közben forgassuk a koszorút és ezt addig ismételjük amíg el nem fogy az ág és annyi ággal ismételjük meg amíg el nem érjük a kívánt dússágot, ha valahol úgy érezzük, hogy ritka akkor nem fontos egy újabb hosszú ágat elkezdeni feltekerni, elég egy kisebb darabot vágni és azt befűzni a többi közé.

 A konyhapult fölé tapadókorongos akasztóval raktam fel úgy, hogy 2 hosszú ágat összekötöztem azt felakasztottam amik közé pedig befűzögettem kisebb ágakat.

 A szekrényajtóra pedig úgy raktam fel, hogy a kinyitott ajtóra belülről elegánsan felcelluxoztam.

A szív formájú koszorú elkészítésére két variáció is van.
1. : 2 szál vastag drótból készítünk egy szívet és arra tekerjük fel a borostyányt.
2. (ahogy én is csináltam): Összekötöttem 4 szál nem túyl vastag borostyánt, a kezembe fogtam úgy, hogy az összekötött része felém néz. 2 átat visszahajtottam bal oldalról, azt hozzá fogtam a csomóhoz, majd a másik két ágat visszahajtottam jobb oldalról és azt is hozzá fogtam a csomóhoz. Ez után az összekötött részt óvatosan elengedtem (ki fog ugrani) és a négy szálat lent is összekötöttem jó szorosan. Ezek után vágtam egy szatén szalagot amit hozzákötöttem a felső csomóhoz és ezzel lehúztam a szív közepét az alsó csomóhoz.

Háló:

A levagdosott feleslegeket én mindig csak akkor szoktam kidobni ha az összes ksozúval végeztem, mert van úgy, hogy ide-oda dugdosni kell pár levelet, egy kisebb ágacskát és ilyenkor nagyon jól jönnek, mert nem kell egy újabb ágat szétnyesegetni. Általában az utolsó levélnek is megtalálom a helyét, nem nagyon szokott felesleg maradni.

A kicsi koszorúk a konyhában a tálalónTündérbogyó tulajdonát képezik, nagyon élvezi, hogy ide-oda rakosgathatja ő is. A spatulák felaggatásában is segített, nagyon édes volt.
Lehet kapni levélfényt ami segít abban, hogy ne száradjon ki olyan hamar és látványnak sem utolsó. Még egy tipp örökzöldekhez: ha fagyos időben vágjuk le őket akkor mielőtt nekikezdünk a feldolgozásnak pihentessük őket egy kicsit szobahőmérsékleten, hogy felengedjenek és könyebb velük dolgozni (most ez a veszély nem áll fenn).

Miután elhasználtam az összeset amit Édesanyám hozott, így újabb beszerzési forrás után kellett néznem. Addig addig agyaltam, míg beugrott :), hogy erdő mellett lakunk és ez egy nagyon öreg erdő, és az egész alját borostyán borítja. Szundiidőben ki is ugrottam, de csalódottan ballagtam haza, mert a földről egyszerűen nem lehetett felfejteni, a fákról meg nem szerettem volna leszaggatni, amit meg le lehetett volna vágni az olyan magasan volt, hogy talán 15 fokos létráról lehetett volna megkaparintani és rólam köztudott, hogyha a harmadik fokra felmászok akkor hősnek számítok, tehát nem álltam neki létrát kuncsorogni a szomszédtól. Szomorúságom abból is adódott, hogy nézelődés közben ráakadtam egy hatalmas kupac borostyánra ami tuti, hogy a szomszéd kerítéséről került ki az erdőbe... Inkább kivitték az erdőbe, minthogy átdobták volna a kerítésen.... pedig szóltam, amikor metszették, hogyha esetleg lennének hosszú szálak arra igényt tartanék.....

Anyával sütöttünk mézeskalácsot is, még egy adag már be van keverve, a hétvégén megsütöm.

Mézeskalács receptje:

Állítólag ez erdélyi mézeskalácsosok receptje, ez volt az első amit kipróbáltam, maradok is ennél, mert nagyon finom.

60 dkg liszt (Én 20 dkg teljeskiörlésű zablisztből, 20 dkg tk. rozslisztből és 20 dkg Nagyi titka fehér lisztből csináltam)
20 dkg porcukor
2 kk szódabikarbóna
3 kk mézeskalács fűszerkeverék
2 db tojás
2 ek vaj
20 dkg méz

1. A mézet és a vajat alacsony lángon összeolvasztottam és jól kikevertem a tojással.
2. A lisztet és a porcukrot átszitáltam, belekevertem a szódabikarbónát és a fűszert.
3. A lisztes keverékbe fokozatosan belekevertem a folyékony részt, összegyúrtam, majd 2 napig pihentettem. ( A robotgép spirál keverőjét használtam.)

Kb 2 mm-re nyújtottam, szaggattam, a tetejét bekentem tojássárgájával összekevert tejföllel (1 sárgához 1 tk tejföl) és 160-180 fokon sütöttem kb 8 percig.

A második adagot tegnap sütöttem és díszítettem, annak a tetejét felvert tojással kentem be sütés előtt, az nem lett ennyire barna. Szép lett az is, de ez a tejfölös sárgájától csodaszép színük lesz.

Az írókához pedig 1 tojás fehérje és 12 dkg porcukor kell. Kézi robotgéppel kevertem addig amíg el nem értem azt az állagot, hogy nehezen csorogjon le a keverőről. Állítólag akkor jó, hogyha kinyomod a zacsiból akkor a pötty csúcsa nem konyul le. Egy vastagabb zacskóba beletöltöttem és egy hangyányit levágtam a végét. Én élből két adagot csináltam, majdnem el is fogyott.