Bevezetés

Bútoraink mozdítható darabjait az önkormányzat TZ4K-val (kistraktor típus, mely szívemnek oly kedves mivel apai ágon régen a megélhetés alapja a családi kertészet volt amit a multik pár év alatt a csőd szélére taszítottak. Édesapám konkrétan a dinnyeföldön nőtt fel, Édesanyám pedig álattartó dinasztia leszármazottja. Szóval a TZ4K gyermekkorom egyik szinte már túlfetisizált tárgya, melynek hangját álmomban is felismerném.) elszállítmányozta egy raktárba, a többit a szobák közepére taszigáltuk.
Ruháinkat családom tagjai vették pártfogásba, csak mostak, csak mostak, csak mostak.... Édesapám miszterbíneset játszott a dupla téli takarónkkal és a mosógépével, Édesanyám és másodikunokatesó karácsonyig melóztak a motyón. Az  alpolgi a szomszéd utcában lakik, jött gyorsan és már intézkedett is. Az önkormányzattól kaptunk bontott gerendát, egyszeri segélyt, az utcából többen felajánlottak bontott cserepet aminek mint a mellékelt ábra mutatja találtunk gyorsan helyet.

Szüleim anyagilag, testileg, lelkileg támogattak minket, együttérző ismerősök, szomszédok jöttek, segítettek amiben tudtak. Így kezdte el magát építeni a házunk.

Bejegyzéseim nem mindig lesznek nagyon részletesek, mert az agyam rendelkezik egy olyan funkcióval ami a negatív élmények döntő többségét törli, vagy legalábbis egy olyan helyen raktározza, hogy ne tudjak hozzáférni. Vannak részletek amik csak rémlenek és úgy hat, mintha csak egy szürreális álom lett volna.

Képügyileg sem vagyok eléggé felfegyverkezve, mert valahogy nem azon gondolkodtunk milyen pózban legyünk lekapva az éppen aktuális munkafolyamat közben.