Hálószoba 10. rész: A piros alattomos visszaszivárgása Apa nagy örömére

 Nagyon szépen alakulunk, már tényleg nem sok van hátra, hogy késznek legyen nyilvánítva. Végre van olvasólápám, éjjeli szekrényem mini olvasósarkom.

A rusnya foteltől nem tudok megválni, mert nagyon kényelmes és rengeteget van használva. Fontos, hogy éjjelente amikor Tündérkéhez fel kell kelni akkor ne egy kényelmetlen fotelben feszengjek. Ebben simán alukálni is lehet gyerekestül, ha arról van szó. Igazából ráaszok a gyerekre, mert már olyan fáradt vagyok, de biztonságban van, mert úgy el tudok benne helyezkedni, hogy ne pottyanjon ki a karomból. Igazi pocolós (nem is tudom, hogy milyen szóval lehetne helyettesíteni) hely.

Mivel kikerült Rozzantka a sarokból, a kiságy arrébb ment, így úgy gondoltam, hogy 3 db 60 cm-es polc mehetne mögé az éppen aktuális anya és gyerekkönyveknek, ezazamazoknak, persze szépen rendezetten. Most még csak a helyük van kijelölve, mivel sajnos a képzelőerőm ilyenkor cserben hagy, hogy hogyan is nézne ki. Vagyis hát el tudok képzelni 3 db polcot egymás alatt, csak az nem megy, hogy az adott helyen ahova elképzeltem miként festene. Kartonból vágtam ki csíkokat  és azt raktam fel 2 oldalú ragasztóval. Megvannak a polctartók és a polcok is,  csavarhiány állt elő, remélem Apa mihamarabb feltölti a készletet, mert kezdek türelmetlen lenni pöttyet. Ezt a fantasztikusan csodálatos technikát már többször alkalmaztam vásárlás előtt és jó szolgálatot tett akár mennyire is primitív és csúnya módszer.

A piros szín visszaszivárgása akkor dőlt el amikor Apa ezt a szőnyeget választotta a hálóba, a többi már adta magát. Valahogy ennek a szobának meleg színek kellenek. Legalább megnyugodtam, hogy nem kell tovább variálni.

http://www.ikea.com/hu/hu/catalog/products/20230627/

Pont akkor volt akcijós a hozzá való párna, természetesen azonnal lecsaptam egyre, vettünk hozzá fehér-szürke csíkos függönyt ami közelebbről megnézve erősen a nagypapám pizsijére hajaz, ezüst színű olvasólámpát, a mama régi kis asztala lett az éjjeli szekrényem, Tamási Áron házánál vett rongyszőnyeg ereklye is megtalálta a helyét.

A kiságynál lévő fali lámpát lefújtam fehér sprayfestékkel, nagyon jól áll neki.

A kiságy és a nagyágy közti szőnyeg jól összehozza a dolgokat, mert a rózsaszín és a piros között van a színe, így megy a babás és a papásmamás motyóhoz is.

További munkálatok:

Szeretnék még egy párát festeni az ágyra, a komód dekort kicsit vidámosítani kell, a kék képet is le kell cserélni, polcokat felrakni, Apa belelkesült, neki is kell olvasólámpa (csak azért nem vettem 2 db-ot, mert már nem fért bele a keretbe), én szeretnék még egy függőlámpát, természetesen ezüst színben. Sajna 8 rugó, úgyhogy nem holnap fogjuk megvenni, az már bizti. A jelenlegi ufólámpánk egyébként is a szoba mértani közepén van, az ágy meg nem, szóval a vezetéket is valahogy oda kellene varázsolni. Apa nagy vetésben van, nem akarom most ilyenekkel fárasztani. Az ágy fölé tervezett képtartó is várat magára, szerintem majd a nappaliba csináljuk meg. A faragott szív ott van a képek fölött még mindig, de már nem fért bele a képbe. Ja és a báránybőrről sem tettem le még, de így is azt mondhatom, hogy majdnem kész állapotban vagyunk és látjuk az alagút végét. Hihetetlenül hepi vagyok!

http://www.ikea.com/hu/hu/catalog/products/60125813/

Igazából annyira tetszik a háló, hogy szívem szerint az ágyban fetrengenék naphosszat, de ez most nem ez az időszak.  Igazán otthonosan kuckós lett. Nyugodt szívvel mondhatom, hogy mind3munknak tetszik nagyon, de nagyon. Remélem azért nem nagyon lett Ikeás, de ha igen sem érdekel, szerintem belevittem azt a kis pluszt ami mi vagyunk. Ezért is szeretnék még egy párnahuzatot festeni az ágyra, a  mintát még keresem hozzá.


Rettentő mozgalmasan telnek a napok, hogy máshogy telnének, hiszen tavasz van. 

Történt textilcsere a dolgozó/játszó szobában is, voltunk Tündérkével messziföldön tavaszolni, közben vettünk fákat, bokrokat, azokat már elültettük, csináltam virág és gyógynövény ágyásokat, szóval már csak idő kell, hogy dokumentáljam a történteket. Persze a kertről elfelejtettem előtte képeket csinálni, pedig tényleg akartam,de úgy elragadott a lendület, hogy minden szabad percemben azon voltam, hogy a szigetek kész legyenek. Még az elején tartunk nagyon, úgyhogy még lesz mit fotózni, de erről majd egy következő nagyobb lélegzetvégtelű bejegyzésben.